Arrabona - Múzeumi közlemények 36/1-2. - Ajánlva a hetven éves Dr. Domonkos Ottónak (Győr, 1998)
Gabrieli Gabriella–Nemes András (Sopron): Adatok a soproni Szent György templom kriptájának történetéhez
folyosó osztja ketté. Ez a folyosó kétszeresen megtörik és a kripta leiratát köti össze az előbb leírt térrel. A folyosó dongaboltozatos, a kripta tere pedig fiókos donga. A fiókok a nyugati három szakaszban szabályosak, egymással szemközt helyezkednek el. A középső és keleti részen szintén fiókos dongákat találunk, de már aszimmetrikus elosztásban. A kriptának mind az északi, mind a déli falában rézsú'sen kialakított szellőzőnyílások találhatók. A déli oldalon levők ma már a templom falába nyílnak. A munkálatok során az udvar kockaköveit is felszedték, így a kripta boltozatrendszere és a felmenő falak alapjai is láthatóvá váltak (7. fénykép). Mivel a kripta pontosan a Szent György utca 7. számú épület keleti és nyugati szárnya között helyezkedik el, egyre inkább arra gondoltunk, hogy eredetileg lakóház pincéjeként szolgált, majd kripta kialakítására használták fel. Emellett szólt a sírhelyek utólagos beépítése is. Az udvaron, a pince északi fala mellett ma is megvan egy használaton kívüli kút kávája. A kút elhelyezkedése megfelel a belvárosi házakban megszokott elrendezésnek, amennyiben a pince fölött egy déli épületszárnyat feltételezünk . A pincében a gépi mélyítés során a déli hosszanti fallal párhuzamos, rövid falszakasz vált láthatóvá. Itt érdemesnek látszott tovább kutatni. Az eredmény egy kőből épített - helyenként vegyes falazatú -, négyzet alaprajzú, emésztőgödör lett, amit a déli falhoz építettek, bekötve nem volt (8. kép). Kőanyaga megegyezett a boltozat és a falak anyagával. A déli falban megtaláltuk a levezető csatornát, ami egy rézsű után függőlegesen emelkedett. Belsejében famaradványokat észleltünk, az egykori zsaluzás nyomait. Mivel a csatorna csak együtt épülhetett a fallal, feltételezésünk, hogy lakóépülettel van dolgunk, igazolódott. A templom északi oldalfala a lakóépület pincéjének déli falára épült rá, ami az udvaron feltárt falak helyzetéből is jól látható (9. kép). Vastagsága kb.l 20 cm a benne futó csatorna méretei alapján. A Szent György utca 7. számú telken a Vitnyédy-ház áll, amit Vitnyédy István az 1650-es években építtetett, két korábbi épület átalakításával. A templom mellett állt a Riebstein-ház, az északi oldalon az Eisler-ház. Elhelyezkedésükről bővebbet nem tudunk, továbbá azt sem, mi módon használta fel ezeket az épületeket Vitnyédy. 1966-ban az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség kutatást végzett a Szent György utca 7. számú házban. Tóth Melinda és Dávid Ferenc erre vonatkozó feljegyzéseit az OMVH Tervtárában elolvashattuk. Dávid Ferenc feltételezi, hogy a Riebstein- és Eisler-féle házak még megegyeztek az 1379-es telekkönyvben említett középkori házakkal, annak ellenére, hogy a kutatás középkori részleteket nem eredményezett. Kivételt képez a ház keleti szárnyának templom melletti szakasza, ez azonban eredetileg is a templom sekrestyéje lehetett. Nem elvethető azonban az a feltételezés sem, hogy ebben a részletben kereshetjük a Riebstein-ház maradványait és a ma is látható sekrestyét csak a jezsuiták alakították ki ezen a helyen. A kutatás eredményei alapján nem tekinthetjük pusztán légből kapottnak Csatkai közlését, mely szerint Vitnyédy a két házat leromboltatta és helyükbe újat építtetett. Az bizonyos, hogy az építkezés nagyszabású volt, sokba került - a Riebstein-házra 5000 forintot költött -, a város nem is nézte jó szemmel ezt a fényűzést és minden módon akadályozni próbálta. A tulajdonos nem sokáig élvezhette nehezen létrehozott, pompás házát, mivel a Wesselényi összeesküvés miatt perbe fogták. Személyét az ítélet már nem sérthette, mert 1670-ben meghalt. Várható volt, hogy vagyonát elkobozzák, így az örökösök még az ítélet meghozatala előtt kénytelenek voltak a házat eladni a városnak, s az 1675. október 23-án - a Szent György templommal együtt - a jezsuitáké lett, akik rendházukat kívánták ott berendezni. Nem sokáig állt sértetlenül, az 1676-os tűzvészben teljesen kiégett. Az újabb helyreállítás már a jezsuiták munkája volt. A munkálatokat hátráltatta az 1679-80-as pestisjárvány és a jezsuita atyák vagyonának időleges elARRAB0NA Kffii 36/1-2.
