Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Tanulmányok - Persányi Miklós: Xántus János életművének üzenete korunk állatkertjeinek

(Kitérőként hadd említsem, hogy a magam életében ennek az életútnak döntő üzenete volt. Xántus nélkül talán nem is volnék itt. Esetemben munkássága fontos pályárairányító motívum volt. A róla szóló regény volt egyik legkedvesebb gyerekkori olvasmányom. Tízévesen forgattam először és így írtam iskolai fogalmazásdolgozatomban 1960-ban: "..nehezen keresett pénzén puskát vásárolt. Puskájával különböző fajtájú emlősöket és madarakat lőtt, amelyeket a Magyar Nemzeti Múzeumnak küldött haza. Xántus János hazaszerető, bátor ember volt. Ezért választottam példaképemül.") Legtöbbünkben él a természet megismerésének vágya, hiszen ezért lettünk biológusok, és sokunkban él a kalandvágy, a távoli tájak, zoológiai érdekességek megtapasztalásának kívánsága. A gyerekfejjel álmodott vágyakból számomra sok megvalósult. Magam is jártam sok olyan távoli helyen, ahol Xántus is megfordult. Mi volt hát elődöm? Valódi hazafi, kíváncsi felfedező és kreatív ember. Valódi felfedező, olyan ember, akit a megismerés vágya, a kíváncsiság vitt mindig új területekre. Olyan, aki mindig képes volt a szükségből erényt kovácsolni, a nehéz helyzetekből huszáros módon kivágni magát. Olyan, akit vonzott az ismeretlen, a másféle tájak, akit érdekelt a világ minden szépsége, aki szót tudott érteni a másféle módon élő és gondolkodó, más nyelven beszélő emberekkel. Élményeit, tapasztalatait meg akarta osztani másokkal, édesanyjával, rokonaival, tudóstársaival, s a minél szélesebb nyilvánossággal, elsősorban a magyar közönséggel. Kell-e ennél élőbb üzenet azoknak, akik ma akarnak természettudományokat népszerűsíteni, akár állatkertben, akár másként? Valódi hazafi volt egész életében, s nem csupán rövid időre. Szalay László akadémiai titkárnak Mexikóból így írt: "Ami a nekem szavazott köszönetet illeti, azt nem vártam, sem meg nem érdemlettem, mert szerintem minden külföldön tartózkodó magyarnak kötelessége hazájára visszaemlékezni, s nem szabad megfeledkeznie soha e haza érdekeiről, s kétszeres kötelességem nekem szemelőtt tartani hazai intézeteink érdekeit, ki nem csak magyar, de egyszersmind valamennyi hazai intézeteink tagja vagyok." 2. A modem állatkertek hivatása Az állatkertek, köztük a miénk is, ma már egészen más küldetésnek igyekszenek eleget tenni, mint 100-150 évvel ezelőtt. A királyi magyar természet-tudományi társulatnak a "Xántus ur indítványára Pesten lehető előbb felállítandó állatkert ügyében intézkedésre kiküldött bizottmánya Xanthus ur elnöklete alatt 1862 január 5-én tartotta első gyűlését". E bizottmány szerint "mivel már Európa minden nagyobb városa bír, fővárosunk se nélkülözze tovább egy állatkert felállítását, mely gyülhelye legyen az összes hazai állatokon kivül a lehető legtöbb külföldieknek is, hol azok alakját, életmódját, természeti sajátságait naponta szemlélhetni lehessen, Pesten, a haza fővárosában, megfordulási helyén a hon legtöbb lakóinak, tartózkodási helyén oly sok tanulóinak, szobrászai s festészeinek, állandó lakhelyén annyi ezer lakosságnak, tovább halasztani; nem csak mindezeknek egyik legtanulságosabb s magasztosabb élvezettöli megfosztása lenne, hanem egyszersmind vétkes mulasztás a hazai tudományosság, a hazai művészet ellenében. A felállítás, való, nehézségekkel jár ugyan, s nálunk inkább, mint másutt, ma inkább, mint valaha; de hol van az akadály, melylyel erős akarat, szilárd elhatározás szembeszállani ne merne." Bár sok a közös vonás a régi és a mai állatkertek között, hiszen állatokat mutatunk be, de sok a különbség. Nem csupán mások az állattartás körülményei változtak, hanem a célrendszer is. Mert mire való ma egy állatkert? Sokan szükségtelennek tartják. Igazuk van, hogy ARRABONA I 35/1-2.