Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)
Tanulmányok - Kubassek János: Xántus János utazásai a geográfia nézőpontjából
Diplomáciai tevékenység, tudományos gyűjtőmunka, földrajzi megfigyelések Mexikóban Xántus életútjának társadalmi zenitjét 186. novemberében érte el, amikor régi patrónusa, Baird közbenjárása eredményeként az USA Külügyminisztériuma amerikai konzulnak nevezte ki a mexikói Manzanillóba. E tény bizonyítja, hogy élvezte a mértékadó amerikai szakmai és politikai körök bizalmát, mert a diplomáciai beosztás mindig, mindenütt bizalmi állásnak számított. E döntéshez a polgárháborús viszonyok között működő USA külügyminiszterének személyes jóváhagyására és az elnök egyetértésére volt szükség. Külföldi születésű, amerikai diplomata esetében olyan többletteljesítményekre és tudásra volt szükség, mint amilyen például a spanyol nyelv ismerete. Xántus addigi pályafutása alapján alkalmasnak tűnt a feladatra. Mexikó nemcsak az USA-val közvetlenül határos, szomszédos országnak számított, hanem az amerikai érdekek szempontjából kiemelt jelentőségű helyként tartották számon. A földrajzi közelség mellett már érzékelhető volt az amerikai tőke Mexikó iránti érdeklődése, s számos ültetvény és bányavállalat, valamint ipari üzem került amerikai tulajdonba. A mexikói kikötőkben rendszeresen megjelentek amerikai hadihajók. Az 1823-ban meghirdetett Monroe-elv, mely szerint "Amerika az amerikaiaké" Mexikó esetében fokozottan érvényesült. E tények érzékeltetik, hogy Xántus felelősségteljes és fontos diplomáciai megbízatást kapott, s ez nyilván emigráns társai körében is tápot adott későbbi irigykedésnek és áskálódásnak. Xántus 1862. december 28-án érkezett meg Manzanillóba, s onnan kocsival ment Colimába, ahol a főutcán bérelt házat. Állandó székhelye is Colimában volt, ahonnan konzuli munkája mellett kisebb gyűjtőutakat tett mintegy 50-60 kilométeres körzetben, növény- és állatgyűjtéseket végzett. Mivel a Kaliforniai-félszigeten végzett munkája során megtanult spanyolul, könnyen kapcsolatot teremtett a helybeli lakosokkal. A jóhiszemű, de diplomáciai tapasztalatok nélkül szolgálatba álló Xántus havi 125 dolláros, jelentősnek mondható fizetése ellenére adósságokba keveredett, és több ízben váltókölcsönt volt kénytelen felvenni. Az akkoriban anarchikus viszonyok között, kormányellenes felkelők által ellenőrzött Nyugat-Mexikóban működő Xántus konzuli munkája során végzetes hibát követett el. Egy amerikai bányatulajdonos, John S. Blake érdekeinek védelmében tárgyalásokba bocsátkozott egy Tobaz nevű mexikói felkelővezérrel, s így közvetve elismerte fennhatóságát. Ezt a felsőbb jóváhagyás nélküli tárgyalást és illegális megállapodást jelentette a Manzanillóban állomásozó Saranac amerikai hadihajó parancsnokának, majd később az amerikai külügyminisztériumnak is. A hibáját azonban nem tehette jóvá, mert a tengerészet azonnal felhívta a külügyminisztérium figyelmét arra, hogy Xántus a hivatalos mexikói kormánnyal szembenálló felkelőkkel tárgyalt, s ezzel közvetve elismerte fennhatóságukat. Xántus jóhiszemű, s egy amerikai állampolgár ügyében megtett lépése elöljárói szemében megbocsáthatatlan bűnnek bizonyult. Seward külügyminiszter június 18-i levelében hat hónapi szolgálat után felmentette konzuli hivatalából. Az állását vesztett, adósságoktól nyomasztott, de nagy helyismerettel és kiterjedt kapcsolatokkal rendelkező Xántus nem élt sokáig létbizonytalanságban. Egy amerikai biztosító helyi ügynökeként jutott jövedelemhez, s így tehetett kiterjedt gyűjtőutakat Nyugat-Mexikóban. A legalaposabb ismereteket a mintegy 12.000 km kiterjedésű, mind népességre, mind területre nézve legkisebb mexikói szövetségi államban, Colimában szerezte. ARRAB0NA 35/1-2.
