Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)
Tanulmányok - Kubassek János: Xántus János utazásai a geográfia nézőpontjából
"Az állam éjszakkeleti sarkán a Michoacani, Jaliscoi és Guerrero's Cordillerák egy nagy csomóban egyesülnek, nagy magasságba tornyosulnak, s ezek közt felemelkedik és kimagaslik 3 hatalmas tűzhányó hegy, melyek közül a iegmagassabbik a Volcan del nieve már rég kialudt, örökösen hóval van borítva, 4200 méter magas, s hajósoknak a tengeren tájékozásul szolgál, mert csillogó s hóval borított kúpja igen messziről látható. A másik a Pico del Colima, mely 3400 méter magas, s a harmadik a Volcan del Fuego, mely 3900 méter magas, e században is többször hatalmasan kitört, messze körben mindent elhamvasztott, de 1823 óta, a mikor az utolsó nagyobb kitörés volt mindegyik nyugodt; de azért folyton füstölöqnek, s sötét éjszakán át a csúcsok fölött világítva van az égbolt a kráterek tüzétől." A földrajz számára igen értékesek a nyugat-mexikói vulkánokról, a Pico del Colima-ról és a Volcan del Fuegó-ról közölt leírások. Felszínalaktani - geomorfológiai ismereteire utal az alábbi leírása: "Már évszázadok óta a Volkánok minden kitörését napokig tartó erős földrendgések és rázkódások előzték meg. Ezen rázkódások a 16. és 17. században, sőt még a 18. század elején is oly mérvűek voltak, hogy a kitörések egész hegyek kúpjait és csúcsait a légbe röpítették, s a földet a Volkánok körül összevissza repesztették. A történelem előtti időkben pedig még nagyobb ily repesztések történtek, s ezeket a Volkánokról lezúduló esővizek, rendkívül mélyre kimosták. Ezen repedéseket, nyilasokat vagy mondjuk vízmosásokat külömbség nélkül Barancának hívják, s a Sayulai, Zápotláni, Alcaracezi és lonilai Barancák mindegyike 200-300 méter mélységű, de legnevezetesebb az úgynevezett San Bertram Baranca, mely 700 méter mély, s a Volcan del Fuego aljától az állam keleti oldalán fut le a tenger felé 70 kilométer távolságig." Xántus nem elégedett meg a természetföldrajzi megfigyelések jelenségészlelések szintjén való közreadásával, hanem a domborzati formák és a közlekedési lehetőségek összefüggéseire is rávilágított: "Ezen szaggatott terület, és roppant mélységű, meredek partu Barancák miatt a közlekedés igen meg van nehezítve, mert például a San - Bertram Barancán való átkelés 2 órai nehéz és fárasztó lovaglásba kerül, míg az ember leszáll a fenékre és feljut a túlsó oldal tetejére, noha a madártávolság kevesebb 1500 méternél. Terhelt öszvérek azonban 4, de sőt 5 óra alatt teszik meg az utat képzelhetetlen erőltetés mellett." 20 Xántust mindig foglalkoztatta a természeti adottságok emberi hasznosításának a kérdése. Igen érdekes Manzanilló vízellátási lehetőségeit bemutató leírása: "Manzan///ó igen csinos és egészen biztos kis kikötő; azonban egészséges jó viz hiányában nagyon kevesen laknak a kikötő déli oldalán elterülő falucskában. Van ugyan a kikötő éjszaki oldalán egy kis patak, mely az ottani hegy tövében ered, s pár méternyi pályafutása után ugyanottan a kikötő tengervizébe ömlik, de vizén odajutni vajmi bajos a nagy zajlás miatt, s a kikötőt megkerülni a szárazon, meg épen lehetetlen, az ottan elterülő mocsarak miatt. Ez okból a ki teheti vízfogót épít, abban összegyűjti az esővizet, abba faszenet rak, s az ily viz aztán tiszta és szükségből iható is. Sőt a kik hozzászoktak azt mondják, hogy egészséges is, mert mindig egyforma hőfokú." A természet és a társadalom kapcsolatát sok szálon, összefüggéseiben előre tekintve mutatja be alábbi soraiban: "Egy amerikai épen ottlétemkor artézi kutat akart fúrni; de eredményt nem érhetett el, pénze is elfogyott és a vállalkozást abban hagyta, noha valószínűleg ily vállalat jövedelmező lenne, mert nemcsak a hajók vennének vizet, de ezáltal Manzanilló népessége is jelentékenyen felszaporodnék." ARRABONA 35/1-2.
