Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Tanulmányok - Kubassek János: Xántus János utazásai a geográfia nézőpontjából

szeretete, a kíváncsiság, s a többnyire kizárólag az anyagi érvényesülést, a földi javak felhalmozását fő célnak tekintő emigráns társakétól eltérő szokatlan tudományos célitűzések megvalósításának szándéka. Xántus New Orleans-ban átélte a sárgaláz borzalmait, s tanúja volt a járvány szörnyű következményeinek. 1853. augusztus 30-án írt levele plasztikus képet ad a betegség lefolyásáról, s az okok feltárásával az orvosföldrajz vonásait fedezhetjük fel az egészségügyi alapképzettséget is szerzett utazó soraiban. A természeti körülmények, az időjárási feltételek, a csapadékviszonyok és az előzmények leírásával világos képet ad a kór előzményeiről és elterjedéséről. "Itt különben a sárgaláz nem otthonos, de Sz. Domingo szigetéről hozták ide a cooly négerek, s mivel sokezer iriandi és német ujocz érkezett épen a városba, hamar táp anyagot kapott az ide való ég aljhoz nem szokott európaiak közt... Hozzájárult még azon körülmény, miként rendkívül esős nyarunk volt. Május közepe óta csak nem mindennap esett az eső. s mind a mellett a hőség 100 fokon felyül volt folyvást. A lapályok és csatornák megteltek (a hőség miatt) megposhadt vízzel s már június elején oly borzasztóan dühöngött a sárga láz hogy nem csak a várost, de egész Amerikát rémülésbe hozta. Ma még folyvást emelkedésben van, s első júniustól kezdve tegnap reggelig 12,475 ember halt meg benne a városban..." Xántus leírásán érzékelhető az összefüggéseket kereső, a jelenségek felszíne mögött meghúzódó okok iránti kíváncsiság. Tudósítása messze túlmutat a szenzációhajhász hírlapírói színvonalon. Beszámol saját tapasztalatairól, melyek hitelességéhez nem férhet kétség. "Ma nagy lárma és kétségbeesés van a városban, már 5 nap óta nem találni sirásot, igy a temetők telve vágynak temetetlen koporsókkal; a roppan hőség széthasgatta a koporsókat s meggőrbité a tetemeket, mik aztán a koporsók födelét felemelték; s oly rémséges bűz van a temetők melleti városrészekben, hogy ezren és ezren az ottani lakók közül elhagyták házaikat és az erdőben sátoroznak a Misszisippi túl partján. A városi hatóság 10 dollárt ígér minden órai sirásásért, de senki sem meri életét koczkáztatni. Jelenleg már a nemzetőrség rukkol ki ágyukkal és erővel fognak négereket kényszeríteni sírt ásni és temetni. A tegnap óta meghalálozottak pedig (ugy ezentúl is valamennyien) elfognak égettetni. Épen imént voltam egy ily jelentet tanúja; a Place des Armes-en ugyanis 450 halott hányatott egy halomra... Azután halzsír és folyószurokkal leöntözték a halottrakást, és így meg gyújtják! Borzasztó látvány volt a hátra maradott családtagok sikoltása és küzdése, nem akarták engedni az égetést, de a katonaság töltött fegyverek és szuronyokkal gátolta őketl Érdekesek a magyar vonatkozások is, bár nem mindenben vetnek jó fényt egyes honfitársainkra. Megdöbbentő olvasni a név szerint megemlített Borjáthy Miklós Biharból és Pálfy Rudolf Tatáról származó halálhírét, s még torokszorítóbb a Xántus sárgaláz betegségén is nyerészkedni akaró Kisfy nevű magyar orvos embertelenségét. Xántust nagyon felkavarta, hogy az alkalmat kihasználni akaró magyar orvos még elhalálozása esetén is 40 dollárt követelt tőle, s gyógyulását végül is egy jólelkű francia orvos segítette elő. Xántus amerikai tartózkodásának fontos állomása volt Iowa, ahol az amerikai állam a volt magyar szabadságharcosoknak kedvezményes áron ajánlott fel birtokot. New Orleansból utazott Missouri lapos füves térségeire, az amerikai prérin, míg elérte Új-Budát, ahol a magyar csoport vezetője Újházy László, az egykori sárosi főispán volt. Beszámolóikból tükröződik az emigrációs magyarok hányatott élete, munkakörülményei, és sajnos viszálykodása is. Az emberi torzsalkodások Xántus személyét sem kímélték. ARRABONA 35/1-2.