Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)
Muezológia - Kiállítás ismertetés - Horváth József: A magyar iskola első észázadai
épületéről, melyet a leletek alapján a 1 4. század második feléből származónak határoz meg. Az érdeklődő olvasó figyelmét külön is felhívjuk a tanulmány utolsó, "Egy sárospataki kisiskolás Mátyás-korabeli falfirkája" című fejezetére, melyben egy 1989-ben felfedezett, valószínűleg a 1 5. század második felében készült falfirkát ismertet röviden, melynek érdekessége, hogy a legkorábbi magyarországi eketaliga-ábrázolás ezen található! A magasabb szintű végzettség megszerzésének lehetőségeit tekinti át SZÉKELY GYÖRGY "Hazai egyetemalapítási kísérletek és a külföldi egyetemjárás" című tanulmányában. Az utóbbira vonatkozóan sorra veszi az elszórt angliai, valamint a gyakrabban felbukkanó itáliai adatokat; míg az előbbiekre nézve áttekinti a pécsi, az óbudai, valamint a pozsonyi - Academia Istropolitana - egyetemekre vonatkozó ismereteinket. Az első magyarországi universitassal kapcsolatos G.SÁNDOR MÁRIA "A pécsi egyetem helye és épülete" című munkája, melyben az írott források és a legújabbkori régészeti feltárások eredményeit egybevetve összegzi a kutatások jelenlegi állását. Aligha tévedünk, ha azt mondjuk: a középkori Magyarországon a legtöbben az iparüzők közül sajátítottak el bizonyos, alapvető ismereteket; HECKENAST GUSZTÁV "Kézművesképzés a középkori Magyarországon" című tanulmányát olvasva azonban rá kell döbbennünk arra: milyen keveset tudunk valójában e kérdésről! Ezért vállalkozott a jeles szerző a témára vonatkozó elszórt adatok összesítésére - csökkenteni akarván ismereteink hiányait, ugyanakkor felhívta a figyelmet további "nyitott" kérdésekre is. A középkor fennmaradt művészeti emlékeit áhítattal szemlélő érdeklődőben valószínűleg ritkán fogalmazódik meg a kérdés: hogyan tanulták meg mesterségüket e remekmüvek készítői? GYULAI EVA "Docta manu - placibilia opera /Tanult kézzel gyönyörködtető művek/. A művészi munka oktatása és elsajátítása a középkorban" című, tekintélyes szakirodalmi bázisra támaszkodó jól illusztrált tanulmányában e kérdés megválaszolására tesz kísérletet, összefoglalva az egyes művészeti ágak oktatására vonatkozó, elszórtan felbukkanó adatokat. "A magyar középkori forrásanyagban a játékokról csak elvétve történik említés /.../, a játék és az oktatás, nevelés kapcsolatára pedig szinte alig van adat" - állapítja meg "Nevelés és játék a középkorban" című tanulmányának élén PETÉNYI SÁNDOR. Ezért sorra véve ezen, különböző típusú forrásokból - pl. jogkönyvekből, prédikációkból származó, a játékokat többnyire tiltó elszórt említéseket, igyekszik képet adni e témáról. A lovagi kultúráról meglévő eddigi ismereteinket mélyíthetjük el TOLL LÁSZLÓ "Lelkem Istené, életem a királyé, becsületem az enyém" című munkáját tanulmányozva. A szerző széleskörű nemzetközi kitekintéssel ad képet a lovagi nevelés sajátosságairól, feltéve a kérdést: létezett-e egyáltalán lovagi nevelés Magyarországon? Válasza: igen, de klasszikus értelemben csak a királyi udvarban beszélhetünk róla! Érdekes témát mutat be GYURICZA ANNA "Hogyan számoltak a középkori Magyarországon?" című tanulmányában, melyből a középkori "abacus" és "calculusok" segítségével történő - számolás eszközeit és technikáját egyaránt megismerhetjük. Nemcsak a neveléstörténet, de a történeti néprajz számára is fontos adalékokkal szolgál TOMPOS LILLA "Néhány szó a középkori gyermek- és diákviseletekről" című, kis terjedelmű, de lényeges megállapításokat tartalmazó írása, melyben részben analógiák - ne feledjük: a kor felfogása szerint a gyermek "kisméretű" felnőtt, akit ugyanolyan stílusban öltöztetnek! -, részben törvények és szabályrendeletek ill. korábban publikált levéltári források alapján próbálja rekonstruálni választott témáját. A tanulmányok sorát PERGER GYULA "Középkori diákszokások továbbélése és változásai a népi kultúrában" című, komoly szakirodalmi bázisra alapozott, színes példákat is felvonultató munkája zárja. Ebben olyan szokásokat követ nyomon, mint a ARRABONA 35/1-2.
