Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)
Tanulmányok - Selmeczi Kovács Attila: Xántus János és a Nemzeti Múzeum
Az a népszerűség és siker, amit Xántus néprajzi kiállításával a Nemzeti Múzeumnak szerzett, meg is hozta számára az elismerést: 1872. március 5-én kinevezték a Nemzeti Múzeum Ethnographiai Osztályának őrévé, azaz vezető muzeológusává. Sándor István szavaival élve ez a nap a Néprajzi Múzeum születésnapja, amihez hozzátehetjük, hogy egyben új tudományszak elismertté, hivatalossá válásának is a napja. Erre a kitüntető eseményre Xántus személyét illetően azonban két dolog is árnyékot vetett, egyrészt a kinevezés meglehetős késlekedése, hiszen Jókai felhívása után még kereken másfél évnek kellett eltelnie; másrészt expedíciós utazását megelőzően jó eséllyel számíthatott az egész múzeum igazgatói székére. S mindezt csak tetézte, hogy a távolléte idején igazgatónak kinevezett Pulszky Ferenccel még a londoni emigrációban gyökeresen eltérő szemléletmódjuk miatt -ellenséges viszonyba került. 1872-ben a Nemzeti Múzeummal való régi kapcsolata véglegessé és végletesen ambvivalenssé vált. Egy nagy intézmény muzeológiai irányítása helyett csupán egy népszerűvé lett ígéretes részlegre korlátozódott tevékenysége - legalábbis szolgálatba lépésének pillanatában. De máris újabb monumentális feladatot vállalt magára: a hazai etnográfiai anyag összegyűjtését. Még javában zajlott a kelet-ázsiai kiállítás előkészítése, amikor az Archaeologiai Értesítőben a Nemzeti Múzeummal kapcsolatban éles hangú bírálat látott napvilágot. A névtelen szerző többek között ezt írta: "Jól értsük meg egymást; nem mondom én, hogy a Dukától, Xantustól s több lelkes hazánkfiától ajándékozott, bárhonnan való tárgyakat föl ne állítsuk, sőt álljanak ezek, mint a hazafias áldozat csillagjai a nemzet Pantheonjában - de míg kénytelenek vagyunk minden nap a legbecsesb honi leletekről vagy gyűjteményekről lemondani - mivel állítólag nincs pénz, ne költsünk nagyobb összegeket olyanokra, melyek miatt, ha tárlatainkban hiányoznak, senki sem tehet szemrehányást, míg minden magyar fájdalommal nézi a külföld múzeumaiban a magyar tárgyakat, melyeket megvenni elmulasztottunk, mivel erre nem volt pénzünk." A nemzeti kultúra érdekében tett ilyen és ehhez hasonló megnyilatkozások bizonyosan nem kerülték el Xántus figyelmét, nem hagyhatták érintetlenül hazafias érzelmeit. Márcsak azért is tűnik nehezen hihetőnek az 1888-as jelentésében említett vonakodása a hazai néprajzi tárgygyűjtéssel kapcsolatban. E kései visszaemlékezésének pedig egyenesen cáfolatául szolgál, hogy a Nemzeti Múzeumhoz való kinevezésével egyidőben nagyszabású tervezetet terjesztett a kultuszminisztérium elé "A magyar népismei kiállításról" címmel, ami a Fővárosi Lapok 1872. március 1 6-i számában teljes terjedelemben napvilágot látott. Indítványát azzal kezdte, "hogyan vélném kivihetőnek egy magyar ethnographiai gyűjtemény összegyűjtését és kiállítását az 1873-diki bécsi világkiállításon". Részletes, témakörökre bontott gyűjtési tervet tárt az olvasó elé, számbavéve a kerámiától a viseletig, lakáskultúráig, hangszerekig a népi műveltség tárgyi világát. Ezzel elsőként mérte fel a magyar néprajz problémakörét, elsőként határozta meg a majdani népra|zi múzeum profilját. A nagyszabású, országos méretű tárgygyűjtés indokát a következőkben látta: "Ily népismei kiállítás ma már napról-napra ritkább és érdekesebb, mert a közlekedés könnyűségével a gyártmányok olcsósága kiszorítja a népies és házi ipart, mely az egész világon már is enyésző- és kihaló-félben van. Annál is inkább kellene tehát nekünk megragadni e tán utolsó alkalmat házi iparunk összegyűjtésére s bemutatására a világ előtt". Kétségtelen, hogy ezt a programot saját maga számára fogalmazta meg, ez időben rajta kívül senki sem lehetett alkalmasabb a feladat megvalósítására. Már ekkor egyértelműen kifejezésre juttatja, "saját magunknak is szükséges, hogy az utókor számára egy ily teljes házi ipari gyűjtemény fennmaradjon. A Bécsben kiállítandó tárgyakat tehát mindenesetre vissza kell hozni, s alkalmas helyen fölállítani, hogy azok együtt egy kézműipari múzeum alapját képezzék." ARRABONA Ffl 35/1-2.
