Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Tanulmányok - Selmeczi Kovács Attila: Xántus János és a Nemzeti Múzeum

gyűjtőmunkát végzett. Gyűjteményének nemcsak darabszáma, hanem sokrétűsége is lenyűgöző: 165 444 tételből állt, melyből 96 050 állattani, 65 000 növénytani, 428 ásványtani, 976 éremtani, 300 kézirat és könyv, tovább 2 690 néprajzi tárgy. Ez utóbbi Európában még évtizedekig páratlan jelentőségű gyűjteményt képviselt. S hogy ez az anyag egyedül a Magyar Nemzeti Múzeumot gyarapította, kizárólag rajta múlott, ugyanis csak ezzel a feltétellel vett részt az expedícióban, melyből ezen ok miatt is vált ki, és folytatta önállóan kutatásait a fejvadászok földjén, Borneon, majd Jáva szigetén. Utazásai során a tárgygyűjtésen túl természettudományi és néprajzi feljegyzéseket végzett, továbbá közel száz színes rajzot készített (2.kép). A kelet-ázsiai utazás avatta Xántus Jánost etnográfussá. Néprajzi gyűjteményének összetétele felkészült, jó érzékű néprajzi szemléletről tanúskodik. De hogy valóságosan, hivatásszerűen is etnográfussá lett, azt minden bizonnyal Jókai Mórnak köszönhetjük, aki A Hon című lapban elsőként számolt be a fantáziáját megigéző néprajzi gyűjteményről, írását a következővel kezdte: "Ha valami megérdemlette a ráfordított költséget, ugy Xantus keletázsiai gyűjteménye, melyet a magyar kormány megbízásából szerzett a nemzeti múzeum számára. A különféle ethnographiai sajátosságok, viseletek, iparczikkek, kézművek és műremekek ... egy sokra becsülendő kincsalapot nyújtanak nemcsak a hazai tudományosságnak, de magának az iparnak és kereskedelemnek is." Majd a részletekbe menő méltatás után a következő megállapítást tette: "... múlhatatlanul szükséges, hogy azok egy külön ethnographiai osztályban egyesítessenek, s azoknak rendezése és az osztály terjesztése (fejlesztése) külön osztályőrre bizassék". Senki előtt nem volt kétséges, hogy a nagy író Xántus számára követelt múzeumi osztályt és vezető muzeológusi munkakört a Nemzeti Múzeum falai között. 1871 tavaszán nyílt meg a Nemzeti Múzeum természettani tárának egyik termében 12 hatalmas üvegszekrényben a 2 533 darabból álló teljes kelet-ázsiai néprajzi gyűjtemény (3.kép). A kiállítás zsúfoltsága ellenére - ami főképpen a helyszűkéből adódott - Xántus érvényesítette az áttekinthetőséget. Ügyelt a földrajzi elhatárolásra és a jelentősebb darabok kihangsúlyozására. Magyar és német nyelvű kiállítási katalógust jelentetett meg, ami hozzájárult az anyag behatóbb megismeréséhez. A nagyközönség megfelelő tájékoztatására is hangsúlyt helyezett, a kiállítás megnyitása előtt - a magyar muzeológia történetében talán először - sajtótájékoztatót tartott, írott szöveggel is hozzásegítve az újságírókat a szakszerű információ nyújtásához. A kelet-ázsiai néprajzi kiállítás osztatlan sikerét nem csupán kuriozitásának köszönhette, hanem nyilvánvalóan ebben lényeges szerepet kapott annak szakmai, közművelődési előkészítése, a zsúfoltság ellenére érvényesülő didaktikai törekvés. A kiállítás sikere az etnográfus-muzeológus Xántus rátermettségét demonstrálta, aki a gyakorlatban is érvényesítette mindazon észrevételét, amit a korábbi években a múzeum érdekében olyan indulatosan megfogalmazott. Tudománytörténeti szempontból is sok múlott ezen a múzeumi szereplésen, hiszen merőben új, addig nem létező szakterületet tárt a nagyközönség elé. Ezt a feladatot kiválóan oldotta meg. Sándor István méltatása szerint "nemcsak egy sajátos új muzeológiai feladatkört hódított meg tudományos életünk számára, hanem magát a néprajztudományt kapcsolta be kultúránk életébe. Kiállítási anyagával szilárd és időtálló alapot adott egy tudományszak fejlődésének." Más szóval élve, Xántus kelet-ázsiai gyűjteményével megteremtette a néprajzi muzeológiát, és egyben európai hírnevet szerzett a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Még két évtizeddel később is a szigorú Jankó János büszkén írta, hogy "Múzeumunk éppen a borneoi tárgyakra nézve nemcsak európai hírű, hanem egész Európában a leideni múzeum mögött a második helyet foglalja ARRAB0NA 35/1-2.