Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Tanulmányok - Selmeczi Kovács Attila: Xántus János és a Nemzeti Múzeum

Amerikai tartózkodása idején a számára hírnevet hozó természettudományos munkán túl - szempontunkból fontos - néprajzi vizsgálódást is végzett. Ez elsődlegesen a különböző indián törzsek megfigyelésére és egyes jellemzőik rögzítésére irányult; feljegyzéseit levelek és útinapló formájában publikálta, anyagát számos rajzzal egészítette ki (1. kép). Ezen túl különösen figyelmet érdemel néprajzi tárgygyűjtése, ennek eredményeként 44 darabból álló kollekciót szerzett össze, ami hazánkban ebben az időben egyedülálló volt a maga nemében. Említést érdemel, hogy a kaliforniai utazásáról szóló könyvének végén felhívást tett közzé, amiben a magyarországi tudós társaságokat és múzeumokat az amerikai társintézményekkel, főképpen a washingtoni Smithsonian Intézettel való kapcsolatfelvételre, műtárgycserére buzdította, a tudományos együttműködés előmozdítása érdekében. Sokrétű és nagyszabású gyűjtőmunkáját a Magyar Tudományos Akadémia is elismerte: még amerikai tartózkodása idején, 1859-ben levelező tagjául választotta. Alig hogy 1864 nyarán végleg hazatelepült, és teljes energiával régi álma, az állatkert megvalósításán fáradozott, októberben a Tudományos Akadémia ülésén a Nemzeti Múzeum érdekében szólalt fel. A rá jellemző indulattal kritizálta azt a gyakorlatot, hogy a múzeum egyes termeit a tehetős pártfogók a maguk elképzelése szerint bútorozzák be, ahelyett, hogy az igazgatóság az egységes és célszerű fejlesztés támogatására nyerné meg ezen mecénásait. A Pesti Naplóban megjelent cikkében írja, nem engedhető meg, "hogy oly egyének, kik a múzeumhoz nem tartoznak, s tudományos rendezéshez mitsem értenek, ezen szép reményű intézetünket valami indiai pagodává, vagy tatár khán kastélyává alakítsák... Ha e szerint mindenki saját ízlése szerint fog termeket felszerelni, múzeumunk rövid időn oly curiosum leend, mihez hasonló sehol sem ismeretes eddigelé: pedig muzeumunk ma is oly kincseket tartalmaz, - melyek ha rendszeres tudományos összhangzásban állíttatnának ki és jegyzékeik kinyomatnának szakosztályok szerint - európai fontosságúvá emelnék." A továbbiakban ennek technikai megoldását is megfogalmazta, szinte a mai követelményeknek megfelelően: "a gyűjtemény minden osztálya számoztassék, és a számokhoz (termekhez) magyarázó nyomtatott jegyzékek készíttessenek rögtön, hogy tudhassa mindenki, mi van a múzeumban, s a látogatók ne legyenek kénytelenek a teremszolgák adomáit hallgatni, minden tudományos felvilágosítás hiányában. Ily kathalogok ki fogják rövid időn költségüket fizetni, mert a múzeum árulhatja ezeket az illető osztályok látogatói között." Ennél korszerűbben a tudományos ismeretterjesztés és egyben a gazdaságosság gondolatát a maga korában még senki sem fogalmazta meg! Ezek után magától értetődik, hogy nemcsak a Nemzeti Múzeum akkori igazgatója, Kubinyi Ágoston ajánlotta utódjául Xántust, hanem a közvélemény is hasonlóképpen tartotta számon személyét. Hogy ez a méltó és megérdemelt elismerés mégsem jutott osztályrészéül, abban többek között nagy alkotása, a Pesti Állatkert időközbeni megvalósulása is szerepet játszott. Az 1866. augusztus 9-én nemzeti ünneplés közepette megnyitott állatkert első igazgatói tisztét ő nyerte el. Ez az önként választott kitérő azonban meglehetősen rövid ideig tartott. Xántus életének újabb nagy fordulatát az 1868-ban osztrák-magyar zászló alatt útnak indított kelet-ázsiai expedíció eredményezte, amihez Eötvös József kultuszminiszter rábeszélésére 1869 januárjában csatlakozott, kimondottan tudományos kutatási feladattal és meglehetős függetlenséggel. A két és fél évre terjedő utazása számos távoli tájat érintett: Ceylont, Elő- és Hátsóindiát, Malakka-félszigetet, Sziámot (Thaiföldet), Kokinkínát (Vietnámot), Japánt, Kínát, majd csaknem egy esztendőt egyedül töltött Borneon, Jáván, Szumátrán, a maláji szigetvilágban. Mindkét tudományszakban: a természettudomány és a néprajz területén egyaránt kimagasló értékű, impozáns méretű ARRABONA 35/1-2.