Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Tanulmányok - Selmeczi Kovács Attila: Xántus János és a Nemzeti Múzeum

elmeczi Kovács Attila: Xántus János és a Nemzeti Múzeum A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti archívuma 1 888-ból őriz egy jelentést, amit Xántus János annak a bizottságnak készített, amely a Magyar Nemzeti Múzeum épületében kényszerűen elhelyezett Ethnographiai Osztály önálló intézménnyé válására keresett megoldást. A meglehetősen keserű érzéssel írt összefoglalásban Xántus a Nemzeti Múzeumhoz fűződő kapcsolatát tekinti át, megjegyezve, hogy "35 év óta szakadatlan egymásutánban szorgalmam és fáradtságom minden gyümölcsét a Múzeumnak adtam". Az ekkor 62 éves osztályőr a legminimálisabb feltétel biztosítását kéri működéséhez: egyetlen önálló helyiséget, amiben az új szerzeményeket elhelyezheti, továbbá szerény mértékű évi dotációt a néprajzi gyűjtemény gyarapításához. A jelentés, melyről az eddigi életrajzi feldolgozásokban nem esett szó, arról a stagnálásról, hivatali tehetetlenségről, de egyben beletörődésről is képet ad, ami az 1872-ben országos ünneplés hatására létrejött Ethnographiai Tár másfél évtizednyi idejét jellemezte (vö. Melléklet). Xántus jelentése két oknál fogva is meglepetéssel szolgál: egyrészt ismerve páratlanul kalandos életútját, korlátozhatatlan tenniakarását, hogyan lehetséges ez a beletörődés osztálya vegetálásába, lemondása az intézményszervezésről; másrészt - és ez tudománytörténeti szempontból egyáltalán nem mellékes - miként, milyen alapon tekintette kapcsolatát ez időben 35 évi szolgálatnak a Nemzeti Múzeum érdekében, amikor ténylegesen csak 1 872-től tartozott az intézmény kötelékébe? Ha ez utóbbi kérdéssel kezdjük áttekintésünket, - mellyel az intézményalapító halálának centenáriumán emléke előtt tisztelgünk, egyben megemlékezve életrajzírójáról, munkásságának és a magyar néprajzi muzeológia kezdeti történetének legteljesebb feldolgozójáról, Sándor Istvánról, akitől ebben az esztendőben vettünk végső búcsút -, Xántus János a Magyar Nemzeti Múzeummal való folyamatos kapcsolatát az 1 850-es évek közepétől számította. Attól az időtől, amikor emigránsként az Amerikai Egyesült Államokban végletes kalandozások közepette kísérelte meg a boldogulást, mígnem 1 855-ben önkéntes zsoldosként belépett az amerikai hadseregbe, öt esztendei szolgálatra kötelezve magát. Ez a kényszerpálya hozta meg élete nagy fordulatát: szolgálati helyének, Fort Rilley-nek erődorvosa, dr. W. A. Hammond munkatársául választotta természettudományi gyűjtőmunkájához. Felettesétől rövid idő alatt elsajátította sokoldalú ismereteit a vadászattól a preparálásig. A távoli kansasi tájakon vált Xántus muzeológussá: szenvedéllyel vadászott és gyűjtött szinte mindent: madarakat, emlősöket, rovarokat, növényeket, kőzeteket. 1856-ban az Arkansas-folyó forrásvidékéről 26 ládányi természettudományi anyagot, a következő évben Kaliforniából 35, majd később a Szent Lukács fokról 60 ládányi anyagot küldött a Smithsonian Institutionnak. Amerika távoli tájait járva került tényleges kapcsolatba a Nemzeti Múzeummal: az Intézet közvetítésével anyagának egy része, összesen húsz alkalommal Pestre utazott tovább. Amint Sándor István ezt az impozáns méretű természettudományos gyűjtő- és preparátori munkát értékelve rámutatott, "Xántus gyűjteményével bekapcsolódott a Magyar Nemzeti Múzeum életébe, muzeológiánk fejlődésének egyik fontos láncszeme lett". =F W&Ù4 ARRABONA |