Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Tanulmányok - Hegedűs Sándor: A Soproni Irodalmi és Művészeti Kör a magyarság szolgálatában (1877–1921)

A Kör első fellépése minden részében sikeres és a hazafias társulás diadala volt. Nemcsak a bemutató estet kísérte leírhatatlan lelkesedés, de osztozott az örömben a fővárosi és vidéki sajtó is. A "magyar gondolat" erősítése Sopront gazdaságföldrajzi helyzete Ausztriához kötötte. Ez a fekvés a történelem folyamán meghatározta a lakosság későbbi nyelvi összetételét. A soproni vár /l 030/ lakossága és környéke eredetileg magyar volt, mint a nyugati országrészek védőfala. A magyarság az állandó határvillongások miatt megritkult, az ideqen zsoldosok zsarolásai és rablásai elől a lakossáq elmenekült más területAC A / A~J re. A város sokat szenvedett a törökök pusztítása miatt. ' A soproni krónikákból tudjuk azt is, hogy a többszöri pestis és egyéb járványoknak milyen sok áldozata volt, amelyek a lakosság nagyobb részét szintén távozásra kényszerítette a városból. Számos tűzvész is pusztított. A legnevezetesebb 1 676-ban, amely nemcsak a belvárost, hanem a külvárost is elhamvasztotta. Az elvándorolt magyar őslakosság helyére német iparosok és kereskedők települtek be, akik révén felgyorsult a polgárosodási folyamat. A város elvesztette magyar jellegét, német ajkúvá lett: "Ez a németség hamarosan beilleszkedett a magyar államhűség eszményeibe s állandó közvetítőié lett a nyugati műveltségnek" A német jobbágy bevándorlók a későbbi gazdapolgárok ősei voltak. Ok segítették elő, hogy a soproni lakosság létszáma a 17-18. században erősen megnövekedett, s a gazdasági helyzet javulása, a vagyoni gyarapodás a város külső képében is kifejezésre jutott. Kiépült a közlekedési hálózat, az ipar és a kereskedelem fellendült. Az idegenek letelepedése még inkább fokozódott. Közöttük kisebb számban horvát, szlovák, román, szerb, rutén, cseh-morva, lengyel, cigány és olasz betelepülők is voltak. A gazdapolgárok közül igen kevés volt, aki magyarul nem tudott, azonban egymás között mégsem magyarul beszéltek. Az előkelő polgárság német nyelven beszélt a betelepültekkel, ezt szokták meg, így kényelmesebb volt nekik. A családi és a társadalmi életben a német nyelv uralkodott. Sok olyan család is volt, amely a magyar nyelven csak a cselédekkel beszélt. Az 1 868. évi nemzetiségi törvény megalkotása Sopronban a szabadelvűség számára igen tág lehetőséget adott. Minden nemzetiségnek szabad volt saját nyelvét művelni, iskoláiban tanítási nyelvül használni, nemzetiségi irodalmát kiképezni /Pl. Oedenburger Nachrichten c. lap/, etnikai igényeit érvényesíteni azzal a feltétellel, hogy ezen törekvések ne akadályozzák az állami nyelv fejlődését. Minden német nyelvű gondolkodó ember beláthatta, hogy a magyar nyelv elterjedése és használata anyagi és szellemi előnyt jelent, ha saját anyanyelvén kívül magyarul is tud. Számos soproni ipari, kereskedelmi, közművelődési, jótékonycélú nyilvános és magán intézet, egylet kézzelfogható bizonyságot tett arról, hogy a város értelmisége a valódi műveltségnek olyan fokán állt, amely által fel tudta fogni a magyar nyelv terjedésének céljait, és képes volt azokat továbbfejleszteni. A magyarosodási tendenciát illusztrálja az alábbi statisztika. A nem magyar anyanyelvű populációból - magyarul tudott: 1880-ban 5.417 fő; 1890-ben 5.925 fő; 1900-ban 7.974 fő; 1910-ben 10.301 fő; 1920-ban 11.301 fő; - magyarul nem tudott: 1880-ban 12.928 fő; 1890-ben 13.184 fő; 1900-ban 11.964 fő; 1910-ben 8.609 fő; 1920-ban 6.780 fő.

53 I ARRAB0NA 35/1-2,