Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Tanulmányok - Almási Tibor: A Győri Képző- és Iparművészeti Társulat kiállításai (1919–1941)

időbeni alakulását. A katalógus további fejezeteiben Lyka Károly a kor legismertebb művészettörténésze Beniczky Lajos honvéd-alezredes arcképének lehetséges - Liezen Mayer? - szerzőjéről értekezett, dr. Somogyi Antal a győri Székesegyház "Szent István oltárának képé"-t elemezte, dr. Mihályi Ernő a pannonhalmi képtár kincseit mutatta be. Újlaki Géza "A képzőművészet támogatása a városban" címmel írt tanulmányt, dr. Nádai Pál a Győrben éppen ekkortájt dúló - "Múzeum vagy kultúrpalota?" - vitát összegezte, míg Schima Bandi "Mondanivalóm az iparművészetről" címmel közölt hosszabb lélegzetű írásművet. A jubileumi eseménysorozat fénypontját az 1929. december 22-én a bencés gimnáziumban tartott díszközgyűlés jelentette. A díszközgyűlésen dr. Höfer Vilmos polgármester-helyettes a Társulat ügyvezető alelnöke köszöntötte a vendégeket, társulati tagokat és miután kiemelte az ünnep jelentőségét, köszönetet mondott Stadler Dezsőnek azért az áldozatos munkáért, amelyet a kiállítás és jubileumi ünnepségek sikeres lebonyolításáért fejtett ki. Dr. Gálos Rezső egyetemi magántanár, választmányi tag, a Társulat tevékenységének szükségességét ecsetelő felolvasása után, dr. Kató Sándor főtitkár tartott alaposan dokumentált előadást a Társulat tíz évének vívmányairól, eredményeiről és felolvasta a Szinyei Társaság, Csók István festőművész, a Magyar Művészet szerkesztősége, a Nemzeti Szalon igazgatója és más magánszemélyek, egyesületek az ország különböző vidékeiről érkezett üdvözlő táviratait. A Díszközgyűlést dr. Várkonyi Hildebrand c. egyetemi tanár vetített képekkel illusztrált - a Louvre kincseit bemutató - előadása, valamint a társulati tagok közötti műtárgysorsolás zárta. A Győri Képző- és Iparművészeti Társulat harmadik, egyben utolsó jubileumi tárlatára 1939. március 19-26. között került sor a Kultúrház emeleti termében 1 4 győri művész 82 alkotásának bemutatásával. A kiállítást dr. Drobni Lajos országgyűlési képviselő, a Társulat elnöke nyitotta meg, aki politikai aktualitásoktól sem mentes beszédében "rámutat arra, hogy a vidéki művészek munkája semmivel sem marad a főváros művészeinek értékei mögött. Ez a kiállítás is egyik bizonysága ennek, nem volt tehát hiábavaló a győri műpártoló közönség áldozata". b./ A második világháború végéig a Győri Képző- és Iparművészeti Társulat, kizárólagosan saját művésztagjai részére 23 tárlatot szervezett és rendezett meg. A szokásos évi bemutatók időpontja általában november és december hónapokra esett, arra az időszakra tehát, amely már a karácsonyi ünnepekre való készülődés jegyében zajlott. Az időpont kiválasztása természetesen tudatos és gyakorlati meggondolás eredménye volt. A Társulat vezetősége a tárlatok dátumának kijelölésekor abból a jogos feltételezésből indult ki, hogy az évnek ebben a periódusában van a legnagyobb esély a kiállított alkotások értékesítésére. A Társulat bemutatói iránt, a tárlatlátogató közönség irányából megmutatkozó érdeklődés, valamint a budapesti Nemzeti Szalon kedvező tapasztalatai arra ösztönözték a Győri Képző- és Iparművészeti Társulat tisztikarát, hogy az évi egy kiállítás helyett áttérjenek az évi két bemutató rendszerére. Ennek bevezetésére 1937-től került sor, amikortól a karácsonyi Téli Tárlatain kívül a Társulat, - több-kevesebb következetességgel - megrendezte Tavaszi Tárlatait is. c./ A Győri Képző- és Iparművészeti Társulat más egyesületekkel közösen szervezett kiállításai elsősorban annak a kapcsolatnak köszönhetően jöttek létre, amelyet a Társulat már megalakulásától kezdve próbált szorgalmazni és ápolni az ország más vidékein működő képzőművészeti intézményekkel, társaságokkal. E kiállítások nagy ARRABONA 35/1-2.