Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Tanulmányok - Henkey Gyula: Rábaközi magyarok etnikai embertani képe

nagyobb mértékben mutathatók ki náluk, mint a 47.1 %-os dunántúli magyar férfi és az 50.7 %-os női átlag. Hajszín. A 24-60 éves magyarok a hajszín megoszlása tekintetében a legegységesebbek. A rábaközieknél a barna-fekete hajszínárnyalatok gyakorisága csaknem azonos a 98.7 %-os dunántúli férfi és a 97.2 %-os női átlaggal. A Howells-féle szigma ráció A rábaközi férfiak 9 méretével és 3 jelzőjével kapcsolatban kiszámítottam a szigma rációkat, vagyis az egyes jellegek szórását az egész emberi faj megfelelő szórásának százalékában fejeztem ki /20. táblázat/. Az eredmények szerint a rábaközi férfiak a méretek tekintetében enyhén, a jelzők vonatkozásában közepesen homogének. A Hiernaux-féle számítások

12 Összehasonlítás céljára 8 őslakos eredetű népességet választottam ki. A Dunától északra élő kelet-csallóközieket, dunamocsiakat, a nyugat-dunántúli őriszentpéterieket /Vas m./, söjtörieket /Zala m./, a Somogy megyei vörsieket, a Szatmár megyei nagyecsedieket és a Bögöz környéki székelyeket /Udvarhely m./. E számításoknál az alábbi jellegeket vettem figyelembe: testmagasság, fejhossz, fejszélesség, járomívszélesség, morfológiai arcmagasság, állkapocsszögletszélesség, orrmagasság, fejjelző, arcjelző, előreálló járomcsont, meredek homlok, konvex orrhát, erősen kiemelkedő orrhát, enyhén domború tarkó, sötét szemszín és barna-fekete hajszín. A kapott eredmények szerint /21. táblázat/ a bögöziek, dunamocsiak, kelet-csallóköziek és söjtöriek feltűnően közel állnak a rábaköziekhez és a vörsi, őriszentpéteri férfiak kivételével a többi távolság is az átlag körüli. /A rábaköziek a fejszélesség és a járomívszélesség vonatkozásában a magyar átlag alsó határába esnek, míg a vörsiekre, őriszentpéteriekre, különösen férfiaknál az extrém nagy átlagok jellemzők./ Embertípusok megoszlása A taxonómiai elemzést a korábbi Lipták álláspont kisebb módosításával végeztem el. Nézetem a Lipták tankönyvben ismertetett rendszertől abban tér el, hogy a turanid típusnak túlnyomóan europid jellegű formáit, melyek Liptáknál újabban cromagnoid-C, cromagnoid-C + turanid és pamiro-turanid megjelöléssel szerepelnek, én továbbra is a turanidok közé sorolom. A vizsgált rábaközieknél négy típusnak, a turanidnak /35.4 %/, a pamirinak /l 9.3 %/, a dinárinak /8.6 %/ és a keleti mediterránnak /6.1 %/ van jelentősebb szerepe. A gyakoriság szempontjából minden községben első helyen álló turanid típuson belül az alföldi változat /ó-9. kép/ a leggyakoribb, melyre a magas vagy nagyközepes termet, a fej nagy méretei mellett rövid-túlrövid fejjelző, széles-igen széles, középmagas arc mellett széles arcjelző, előreálló járomcsont, meredek homlok, közepesen kiemelkedő, egyenes vagy enyhén konvex orrhát, enyhén domború tarkó, sötét vagy zöldes szemszín és barna-fekete hajszín a lellemző. A magyar átlagnál gyakrabban észlelhető az észak-kazaksztáni változat /3-5. kép/, mely közel áll az alföldihez, de a termete ARRABONA 35/1-2.