Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Tanulmányok - Henkey Gyula: Rábaközi magyarok etnikai embertani képe

kifejezetten magas, a fej méretei még kissé nagyobbak, az arc szélesebb, a járomcsont teste nagyobb és némileg erősebben előreólló. Az erősebben mongoloid jellegű változat /2. kép/ és a turanid középtipus /l .kép/ a Rábaközben is csak ritkán észlelhető. Jelentős viszont a turano-pamiri átmeneti forma /10-13. kép/ előfordulása. A turanid típusba soroltak gyakorisága a Rábaközben jelentősen meghaladja a 30.7 %-os összmagyar átlagot. A markáns pamirí típus jellemzői, az átlagban nagyközepes termet, a fej kis méretei mellett túlrövid-rövid fejjelző, középszéles vagy enyhén széles, enyhén magas arc mellett közepes vagy keskeny arcjelző, lekerekített járomcsont, meredek homlok, a közepesnél kissé erősebben kiemelkedő, konvex vagy egyenes orrhát, enyhén domború vagy lapos tarkó, sötét vagy zöldes szemszín és barna-fekete hajszín együtt, jellegzetes formában a Rábaközben nem voltak észlelhetők, a 17-19. számú képekkel bemutatott egyének állnak közel a fenti leíráshoz. Bár a pamiro-turanid átmeneti forma /14-16. kép/, melynél a termet magas vagy nagyközepes, a fej méretei nagyobbak, az arc szélesebb és a járomcsont is előreólló, a Rábaközben is gyakrabban mutatható ki, mint a markáns pamirihoz közeli alakok, az itteni népességek egy részénél az utóbbiak előfordulása növekszik a magyar átlaghoz képest. A pamiri típusba soroltak aránya a Rábaközben lényegesen nagyobb a 1 1.7 %-os összmagyar átlagnál. A balkáni dinári változat jellegei, a magas termet, a fej közepes méretei mellett túlrövid-rövid fejjelző, középszéles-enyhén széles, igen magas arc mellett keskeny arcjelző, előre keskenyedő járomcsont, erősen kiemelkedő, konvex orrhát, lapos tarkó, sötét vagy zöldes szemszín és barna-fekete hajszín együtt a Rábaközben jellegzetes formában nem voltak kimutathatók, a 24. számú férfi áll aránylag közel ehhez a változathoz. A Rábaközben gyakoribb a keleti dinaroid forma, /22-23. kép/ melyet a grúz antropológusok kaukázusi változatnak neveznek. Az utóbbiaknál a fej méretei átlagban nagyobbak, mint a balkáni dinárinál, az arc szélesebb, kevésbé magas, a járomcsont többnyire előreólló és az orr konvexitása csak a porcos orrban vagy a csontos orr alsó harmadában kezdődik. Bár a 25-26. képekkel bemutatott személyek is a keleti dinaroid változathoz állnak közel, de ha a balkáni dinári turaniddal, pamirival, előázsiaival vagy ezek kombinációjával keveredik, a keleti dináraidhoz közeli formák jöhetnek létre. A mindkét változathoz egyaránt kötődhető alakokat egyenlő arányban osztottam meg, ezek után a Rábaközben kimutatott 8.6 % dinaroidból 5.6 %-ot soroltam a keleti és 3.0 %-ot a balkáni dináraidhoz. A keleti dinaroid változat a Rábaközben Veszkényben /8.2 %/ és Mihályiban /7.2 %/ volt a leggyakrabban kimutatható. A dunántúli magyaroknál eddig egyenlő arányban volt meghatározható a két változat úgy, hogy őslakos eredetű magyar népességeknél a keleti dinaroid, míg horvátokkal, szlovénekkel és németekkel /svábokkal/ való keveredés esetén a balkáni dinárihoz közeli forma volt a gyakoribb. Az általam vizsgált magyaroknál szinte kizárólag három keleti mediterrán változat, a kaszpi, az iráni és a pontusi volt észlelhető. Bár a népességek többségénél a fenti e három változat előfordulási sorrendje, de a rábaközieknél, a Bögöz környéki /Udvarhely m./, gidófalvai, bodoki /Háromszék m./ székelyeknél és a kiskunoknál a pontusi változat gyakoribb az iráninál. A három keleti mediterrán változatra egységesen csak a hosszú vagy közepes fejjelző, az átlagosnál keskenyebb arcjelző, erősen domború tarkó, sötét szemszín, fekete vagy sötétbarna hajszín és barnás bőrszín a jellemző. A kaszpi változat termete magas-nagyközepes, a fej méretei nagyobbak /20-21. kép/, a nálunk kimutatható pontusi változat termete közepes-kisközepes, a fej méretei kisebbek, míg a rábaközieknél ritkábban észlelhető iráni változat termete nagyközepes, az orrháta pedig igen erősen kiemelkedő és erősen konvex. A keleti mediterránok gyaARRABONA 35/1-2.