Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)

Dominkovits Péter: Marginális helyzetben – jobbágytelken ülő nemesek Győr megyében, a XIX. század első felében

gíteni nem lehet, de a jövőben az arányosabb adóelosztásra kell törekedni. A határozat ellenére a korábbi aránytalan gyakorlat továbbélését is mutatja, miként a a mindennapi egymásmellettélés feszültségeit is felvillantja Vörös István és több sorstársa 1839. márciusi kérelme. A tényői jobbágy telkeket használó nemesek egyrészt arányos teherviselésért folyamodtak az adózásban, másrészt ugyancsak arányos haszonrészt kértek a közjöve70 & delmekből is. (Az adminisztrációs hiba miatt kétszeresen adóztatott nemesek problémájának megoldódását már fentebb érintettem.) 1842-ben a vámosi "nemes jobbágyok" adóterheik regisztrálására, az aránytalan adókivetés elkerülésére számukra elkülönítet71 ten vezetett adokonyvet igenyeltek. Külön említést érdemel, s egyedisége miatt későbbi - e problémakörön túlmutató önálló feldolgozást is megkövetel a balonyi nemesek ügye. A község az Árpádkortól a boldogságos Szűz Mária győri egyháza - a székesegyház - tulajdona, s azon belül is az őrkanonok egyik javadalma volt. Privilégiumai V. István király 1270. évi, és IV. László király 1284. évi, Hunyadi János kormányzó 1453. évi okleveleiben csak megerősítésekként maradtak fenn. Ezekre hivatkozva a település kollektív nemességet élvezett. Győr egyházmegye jeles történetírója, Bedy Vince szerint a XVII. században jött létre a község lakói és az őrkanonok között az a szerződés, mely a lakosság számára kötelezően előírt harangozást 100 ft-ban történő megváltását rögzíti. 1769-ben, a Mária Terézia-féle urbárium bevezetésekor Győr vármegye közgyűlésének határozata a községet továbbra is meghagyta privilégiumaiban, s az addigi gyakorlatban. így úrbéres terheket nem viseltek, 72 kötelezettségüket továbbra is evi 100 f t-ban váltották meg. Az adózó lakosság 1816. evi panasza szerint a csilizközi községben 21 jobbágyhelyet nemesek bírnak, s azokat nemesi birtokokként szabadon használják. A felsőbb rendelkezésekre - az 1776. augusztus 26-i 3648. sz. királyi resolutióra - hivatkozva e nemesek adó alá vonását kívánják. A vármegye július 9-i kisgyűlése e kérvényt elutasította. Kijelentette; a község nem urbariális település, a lakosokat - így a nemeseket is - örökös szerződések kötik. S azok csak a szerződésben meghatározott terheket kötelesek viselni, ezért a folyamodók kérése alaptalan. A megyei végzéssel szemben a Helytartótanács az adózó nem nemesi communitast támogatta. 1816. november 5-én kelt 32507. sz. leiratában a megye korábbi, adó alól felszabadító végzésének okát követelte. Ez a leirat természetesen egy hosszabb vizsgálatot eredményezett. A következő év tavaszára áthúzódó vizsgálatban megállapították; a község "valóságos curialis helységnek találtatott", az említett 21 nemes család az általuk bírt telkek nemesi voltát bemutatott privilégiumaival igazolta. A községet a Mária Terézia-féle úrbérrendezéskor dicákra nem osztották fel, s az úrbériség behozatalát a Győri Székeskáptalan őrkanonokja 73 továbbra sem kívánja. A tiszti jelentés hangsúlyozta; a településen a nem nemes lakosság is csak személye és állatállománya után adózik. A bizonyíttékként összeállított, Helytartótanácshoz felküldött perdöntőnek szánt iratanyagból egy archaikus privilégiumokkal rendelkező nemesi közösség képe bontakozik ki. (Korabeli átiratokban a fent említett Arpádkori királyi, illetve kormányzói oklevelekt is felterjesztették.) A község lakosai győri székeskáptalan őrkanonokját megillető szolgáltatásukat, azaz székesegyházban teendő 180