Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)
Dominkovits Péter: Marginális helyzetben – jobbágytelken ülő nemesek Győr megyében, a XIX. század első felében
harangozást évi 100 ft-ban a vizsgált időszakban is megváltották, és a műveletet egy helyettük kinevezett vigyázó végezte el. A korban már nagyon ritka az ilyen archaikus kiváltságokkal rendelkező nemesi communitas, nem csoda, hogy a balonyi nemesek pere hosszú évekig még az 1830-as években is tartott. Ügyükben az 1827. évi VII. te. végrehajtásakor a megye pártfogása érvényesült, s a régi kiváltságokra hivatkozva kikerültek az adóösszeírásból. A balonyi adózók későbbi panaszára egy alapos, 1846. évi megyei vizsgálat rámutatott az adó alá tartozó, de nemesek által birtokolt földterületek nagyságára. A község 238 4/8 hold szántójára és 7 16/8 hold rétjére rovatott ki eddig megyei adó. De e földterületből - e vizsgálat szerint - 85 hold szántó és 25 4/8 hold rété a nemesek kezén van. Miután a kiküldött bizottság megállapította, a község nem nemes lakossága kezén csak 153 4/8 hold szántó és 46 2/8 hold rét található, az 1846. május 14-i közgyűlés az alábbi kétes értelmű döntést hozta: a vármegye adószedője a fenti realitásokat figyelembe véve rója ki az adót. A korábban említett - a balonyi esetnek is alapjául szolgáló - érdekösszeütközés mellett ritkábban egy másirányúval is találkozhatunk, amikor is az uradalom az árendás "nemes jobbágy" telkét a szerződés, bérletfizetés ellenére, illetve a bérlő halála vagy telekelhagyása után allodizálja. Hardy Mihály, a többgenerációs tényői jobbágytelken ülő nemesi família sarja 1808 szeptemberében jelezte, hogy az apjától rámaradt egy egész telket, mely után az urbárium szabása szerint minden szolgáltatást megadott, a robotot leszolgálta, az uradalom ezelőtt 9 évvel - 1799-ben - árendába kiadta. De ezt - a kamarai igazgatás alatt hozott - a bérleti szerződést a bencés rend szentmártoni uradalmának igazgatása nem fogadja el, s azt elfoglalva majorrá kívánja alakítani. Hiába kérte a megye segítségét, a rákövetkező évben a már kétszeri szántással megmunkált, némely helyeken bevetett földeket a hivatkozott szerződé ellenére az uradalom keménykezű directora, Czinege Antal elfoglaltatta. 76 b. Katonatartással kapcsolatos konfliktusok A megye községeiben csak a napóleoni háborúk időszakát jellemezte a jobbágytelken ülő nemesek katonatartással, beszállásoltatással kapcsolatos panaszáradata. 1808-ban a véneki nem nemes lakosság erősen sérelmezte, míg a szomszédos vámosi, szőgyei jobbágytelken élő nemesek a katohatartás terheiből részüket kiveszik, addig a helyiek ez alól kivonják magukat. Amint a másik fél beadványból értesülni lehet, ezen alapállásukra a község elöljárói - különösen Kupetzky Ferenc jegyző - vajmi kevés tekintettel voltak. Az utóbbiak panaszára a megyei vizsgálat nem derítette ki, hogy a jegyző illetlenül bánt-e a jobbágyhelyeket élő nemesekkel vagy nem, sőt azt sem, hogy egyáltalában szállásoltatott-e be házaikba katonákat a község, csak az nyert bizonyosságot, hogy a szitkozódást az egyik 77 vehemensen perlekedő kisnemes felesége kezdte, de a jegyző sem maradt adósa. 1809 december havában az öttevényi nemesek azért panaszkodnak, mert házaikba katonákat szállásolnak el, állataikat gyakran forspontra hajtják. Mivel ők az insurrekciós terhekhez 181
