Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)
Környei Attila: A politikus magánélete – gróf Széchenyi István névnapja 1840-ben
A POLITIKUS MAGÁNÉLETE GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN NÉVNAPJA 1840-BEN iy Gróf Széchenyi Istvánt saját kora és az utókor egyaránt vita nélkül elfogadta a legnagyobb magyarnak, azaz igazolva látta azt a jelzőt, amit éppen történetünk évében Kossuth Lajos akasztott rá, - amit egyébként maga a megtisztelt, jó előérzettél, vonakodva és félelemmel fogadott. Hősünk tehát a magyar történelemnek elismert és egyben egyik legismertebb alakjává vált, anélkül azonban, hogy alakját a köztudatban, más magyar történelmi alakokhoz hasonlóan legendák, anekdoták öveznék. A számos Széchenyi életrajzban fölhozott ilyen értelmű epizódok egyike sem ment át a köztudatba, ezek nem tehették őt a nép személyes ismerősévé, mint a hasonló, de a nép száján is terjedt történetek több kortársát is, mondjuk: Petőfit, Kossuthot vagy Bem apót. A hős egyénisége és életművének jellege erre kevésbé volt alkalmas, a jó történelmi pillanatban elhangzott Kossuth-i jelző Széchenyi egyetlen ismérvévé vált, és ebben a pillanatban egy pillanat alatt - Bóka László szavaival - szoboralakká merevítette őt. Persze a fenti eszmefuttatásban közölt ítélet sem kivétel nélkül érvényes gróf Széchenyi István életének, az arról kialakult történelmi képnek minden mozzanatára, nem elsősorban a halálára. Annak körülményei annak idején is számos egyéni változatban terjedtek el igen széles körben, a Széchenyi életművet ismerők és elfogadók körét többszörösen meghaladó körben, és e dologban a helyzet ma is változatlan. Életének eseményei közül pedig talán a dolgozatunk témájául választott 1840. évi István nap a kivétel, az arról fennmaradt majd az írott történelembe ismét visszakerült emlékképek élő, hús-vér embernek igyekeznek és tudják ábrázolni Őt. Ezekben a történetekben azonban Széchenyi jellemző módon csupán csak ünnepeltként tud megjelenni, olyan vendéglátóként, akit vendégei szeretnek ugyan, de egyértelműen "ünnepelnek". Széchenyi ezekben az elbeszélésekben is piedesztálon van, vagyis: az esemény leírása a különféle feldolgozásokban és elbeszélésekben - elsősorban a Nagycenket manapság felkereső idegenvezetők ismertetéseiben - bármennyire is mozgalmas és életszerű akar és tud lenni, ez nem változtat a Bóka féle ítélet érvényességén: Széchenyi már életében szoborrá vált és 2 a későbbi korok magyar közeletének legnagyobb veszteségére az is maradt. Az 1840. évi névnapot még a legújabb történelmi irodalom is ünneplésként fogja föl és 3 ' ábrázolja, amelyen küldöttségek köszöntötték Széchenyit stb.stb. Az eseményen 1840-ben Széchenyi meghívására újságíró is részt vett, Petricsevics Horváth Lázár, s valószínűleg az ő tollából való a Jelenkor 1840. szeptember 2-i számában megjelent, az akkori újságírói stílusban is feltűnően fennkölt hangütésű tudósítás: 55
