Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)
Környei Attila: A politikus magánélete – gróf Széchenyi István névnapja 1840-ben
"Sopronybul aug.23-kán: A dicső elődök nagy unokája, felejthetlen Ferenc istenességgel teljes szívének hálaérzetében első sz.királyunk emlékét nemzeti ünneppel szentöltetni rendelé az egész magyar honban. Budapest szokása szerint fényesen üllé a nép első felvilágosítójának, az üdvözítő szelíd szellemében nemzetet keresztyéni tő István királynak napját: midőn a szomszéd tartományban, a birodalmi fővárosban hivatalnokoskodó igaz hazafisága szinte vetélkedék a honlévőkével ez ünnep nagyszerűsítésében. Hazánk nyugoti kiesb téréin is, nem ugyan külső fényes szertartásokkal, hanem az őszinte szív bensőjében teljes szerénységgel áldaték ezen minden magyarnak emlékezetes napja, melyen a barátság, s tisztelet igen számos, s jeles férfit gyűjte gr Széchenyi István baráti körébe, kik a szeretettet s köztiszteletben állót névnapján üdvözleni ohajták. Nyilt kebellel fogadá a szíves házigazda érkező vendégit atyjáról rá szállott de most már csinosb alakba öntött lakában, hol hazafi gondjaitól kipihenni szeret, s diszletes vegyületben egyesíte minden rendüeket. Tizenegy óra felé megkondult a harang, s a jelenlevők az udvari kápolnába tódulának, hol az ég és föld hatalmas urának esdeklő s hála-imájokat bemutatandok nem egy hanem ezernyi becses életért: országló királyunk, s fejedelmi asszonyunk Ő cs.ap.kir. fölségökért s az egész magyar nemzetért! Az áldozat végivel mindnyájan a nagy ősök termébe gyülekeztek, hol Deák Ferenc, Zalának volt követe üdvözlé a nemzeti nagy naptól nevet kölcsönző s millióktól tisztelt férfiút, rövid de velős s lelkes szavakkal érdemeit a magasztaltnak azon jótékony világosságban pontosítván, mely a nemzeti jólét kiismerésében noha nem minden szemnek volt elviselhető, midőn derülni kezdett, de most már nélkülözhetetlenné vált az elszántság s szilárd akarat következtiben. LegbensŐjében megindulva hallgatta mindenki az arany mondatokat, és sokszorosan éljenzé az üdvözlettet, s tisztelgő feltűnő két barátot: ezután szórakozni kezde a társaság, s ki gyalog, ki kocsin (mint kedve hozta) a Fertő partjára siete, legszebb kilátást éppen e helyről élvezendő, vagy pedig magát a zajló hullámok közt sajkán mulatandó. A barátság fűszerezte lakoma előzvényeinél kezdődének az elköszöntések is, melyek zsengéje fels.királyunk igen számos s dicsőséggel teljes napjaiért a hű alattvaló vendéglőnek ajkairól, s vidoran harsogott mindenek kebléből, az egész cs.kir.családért, s fens.főgh.nádorunkért, a serdülő nemzet állandó jóléteért, a szép Hunniáért s annak védő soraiért, az itt állásozó ezred tiszti kara jelenlevó s főbbeiben a haza szent ügyének minden gyámjai s igaz barátaiért ! Ebéd után legszebb élvezést nyujta háziasszonyunk elragadtatásig gyönyörködtető szavalta Berzsenyiből, valamint kedves magzataié Vörösmarty, Kölcsey s Bajza virágaiból. A kegy.földesurnak névnapi megtiszteltetésiben s házi örömeiben résztvevének jámbor alattvalóji is minden helységeiből, számos párban gyűlöngve valóságos népünnepet szentelének falusi egyszerűségben, még pedig zene mellett: s ez örömnap csak a következőnek viradtával végződék." Maga az ünnepelt naplójában rövidebben, mégis szemléletesebben és sokatmondóbban írja le az aug.20-i jeles napot: "Mise.Deák a többiek nevében szólott hozzám néhány biztató szót. A nevezetesebbek közül eljöttek Klauzál, Szegedy Ferenc, Lichtenberg, Bathy, Wyss, etc. Kikocsiztunk a tóhoz. Ebéd circa 70 személy részére az üvegházban. Minden jól, s rendben, csak a szamár Zichy Herman ivott Wesselényi egészségére felette ostobán. Este bál a parasztoknak a hodályban." 56
