Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)
Tóth László: Kossuth kütahyai alkotmány tervének 1860. évi győri kiadása
57. A FRK-ban Kossuth angolul idézi Macaulay skót történészt, a KF-ban Kozma saját magyar fordítását közli. Itt jegyezzük meg, hogy e szabadság-felfogás alapján indult harcba Szilágyi Virgil 1868. november 21 -én a Magyar Újságban a nemzetiségek egyenjogúságának elismertetésében. (In: KEMÉNY G. Gábor 1952. B. IZZ.) 57/a. Kossuth Lajos 1881. B. Demokratikus reformok. 163. Kossuthot komolyan foglalkoztatta a korai polgáriliberális felfogások azon tétele, melyek az államot és a társadalmat szembeállították egymással, s végső soron megkérdőjelezték az állam szerepét, magára a társadalomra bízva a közügyek ellátását. E gondolattal válaszolt Kossuth Goethe paradoxonára: "Milyen kormányzat lenne a legjobb? Az, amelyik megtanít bennünket arra, hogy miként kormányozzuk önmagunkat." (In: KOVÁCS István - TÓTH Károly 19*90. Koyács bev. tanulmánya 11.) 58. A FRK említi még az igazságszolgáltatást, a honvédelmet, a közigazgatást és a közoktatást. Itt jegyezzük meg, hogy Deák Ferenc 1868. november 24-én elmondott parlamenti beszédében fő vonalaiban átvette Kossuth nemzetiségi alapvetéseinek a többségét azzal a különbséggel, hogy erőteljesen hangsúlyozta az ország területi egységét (In: KEMÉNY G. Gábor A. 125.) 59. Ettől a résztől kezdve jelentős eltérés van a két kiadás között, mely részint tagolási-szerkezeti, részint tartalmi vonatkozású. Mindazonáltal itt érzékelhető leginkább, hogy Kossuth 1859-ben mit és hol módosított az 1851 es kütahyai tervhez képest. 59/a. KOSSUTH Lajos 1881. B. 162. 60. Megjegyezzük, hogy Kossuth egyik változatban sem említi még érintőlegesen sem az erdélyi románság önrendelkezési jogát, mely a román vezetőkkel való tárgyalások során román részről markánsan felvetődött. Teljes mértékben hiányzik a szlovák autonóm törekvésre való reagálás is a kütahyai tervezetből. Bár az elemző részben többször szólt "tót testvéreink" alsófokú közigazgatási, iskoláztatási és kulturális jogairól, ám felfogása az egyéni szabadságjogok teljeskörű érvényesítésének körén belül maradt. A szlovák autonóm törekvések elvetése összefügg azzal a kossuthi elvvel, hogy Magyarország területileg egy és oszthatatlan, következésképpen a szlovák lakta Felvidéket is az ország integráns részének tekinti, s az ott lakókat ugyanazok az egyéni szabadságjogok illetik meg, mint a többi országrészen. A Horvátországról szóló részben Szlavóniának ("Tót Ország") is megadja a Horvátország kebelén belül maradó leválási jogot. Kossuth ezen felfogása 1859ben sem változott. 61. E zárószakasz tartalmát és stílusát illetően jelentősen különbözik a két kiadás egymástól. A KF mozgósító erejű, patetikus, ünnepélyes, s érzelmi húrokat penget. A FRK inkább tényszerű felsorolása annak, hogy a jövőben . a Duna-menti népek megbékélése miként következhet be. 62. A biblikus zárógondolatos FRK-ból hiányzik, így minden valószínűség szerint a KF-ban maga Kozma tette hozzá a hatásos lezárás kedvéért. E zárógondolat: "Hoc facile in mei Commemorationem- Christus." A FRKban Kossuth érdemi mondanivalójának lezárása után visszautasította és gúnyos megjegyzéssel látta el azt a román javaslatot, hogy Erdély csatlakozzon a román f ejedelemségekhez: "... sziwérünkön vásárlandó győzelmünk béréül vágjuk le jobb karunkat, Erdélyt s adjuk a szomszéd román nemzetnek ajándokul! Csekélység! szerény kívánság!!!" (In: SPIRA György 1989. B. 82.) Az "osztrák bitor" mellett legalább ekkora veszélyt jelent Magyarországra nézve az orosz veszély is:"Magyar, Lengyel, Oláh, Horvát conf oederátis mindenik megtartva függetlenségét, képezedik Európának az egyedüli biztos, egyedül rationális védfalát az orosz ellen; (PULSZKY Ferenc ül. 1891.44. Kossuth 1850. április 18-i levele Teleki Lászlóhoz.) • 63. Id. "Az időbeli vezérszónok műve" c. fejezet. •• 64. PNEL 1861. január 17. 43
