Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)

Tóth László: Kossuth kütahyai alkotmány tervének 1860. évi győri kiadása

azonban megunták a 600 éves kapcsolatot...ha nem akarnának velünk kezet fogni az osztrák járom végmegtörésére... közös erővel kivívandó győzelmünk béréül töllünk egészen elváljanak, s a velünki kapcsolatot tökelletesen megszakítva, magokat külön önálló státussá alakítsák, kérem őket fontolják meg higgadtan, mit, cselekszenek. Nem illenék a magyar nemzet szabadságszerető indulatához az ő akaratjuk ellenére a társas kapcsolathoz rakaszkodni". Kossuth a "Horvátország és a pánszlávizmus c. értekezésében értékelve a helyzetet úgy látta, hogy a horvátok a "hatszáz éves testvéries együttlét után megunták a kapcsolatot Magyarországgal...nekik teljes szabadságot ajánlunk". E változat esetében azonban megegyezésre kell jutni: 1. Ha leválnak a magyar koronáról "az osztrák házból magoknak fejedelmet nem választanak". 2. A tengerhez Magyarország számára "szabad transitutat" biztosítanak. 3. Fiume népszavazással döntse el, hova kíván tartozni. 4. Pétervárad vagy Magyarországnak maradjon, vagy közös várőrséget kapjon. ERDÉLY "Erdély - írta Kossuth - már nem azonkép tekintendő, mint Horvátország, főleg nemzetiség szempontjából; ez nem képez egy külön tömör nemzetiséget." "Erdély mindég Magyarhon kiegészítő része volt (/FRK: "nem külön társas ország"), el volt ugyan szakítva bizonyos időkig tőlünk, de ismét egyesült velünk 1848-ban pedig egy szív és lélekkel." Kossuth hűen 1848-as felfogásához, 1860-ban is úgy gondolja, hogy "itt nem forog fen azon érdek, mikép tekintetbe vétessék az erdélyi nemzetiség Magyarhonnal szemben." Itt arról van szó csupán, hogy "megőriztessenek az Erdélyben lakók kölcsönös jogai". A történelmi hagyomány alapján elismeri Kossuth az erdélyi szászok "székeit", azok autonómiáját, úgy, ahogy a megyékről szóló fejezetben már felvázolta. A megye ez esetben csak azt az autonóm keretet jelenti, mely "alkalmazható a szászok székei-, valamint a székely atyafiakéra is egyaránt." A szász nemzet tehát megőrzi korábbi önállóságát, s a polgári jogegyenlőség alapján teljes jogú polgárnak tekinthető. Az országgyűlés mindkét házába annyi képviselőt küldhet, "a mennyi a népesség arányában megilletendi". Ugyanez vonatkozik a székelyekre is. Kossuth úgy ítélte meg, hogy az "oláhok" jogegyenlőségét az általa kidolgozott alkotmányterv sokoldalúan biztosítja. Számukra is adott a politikai jogegyenlőség, a választói jog, a községi és megyei önkormányzat, s követeik alapján az országgyűlési képviselet. Mindezek alapján Kossuth reméli, hogy "román testvéreink ez alapon forrón óhajtják az egyesülést Erdély részéről Magyarhonnal, mely különben is 1848-ban ünnepélyesen kikiáltatott." 60 29