Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)

Perger Gyula: Cigánykovácsok Győr megyében – a győri iszkápások

Vaskaparó Egyik végén teljesen visszahajtott, másik végén derékszögben legörbített laposvas. "A kokszot kapargyák vele a tűzre." Grasztulya, gasztuja Régebbi formája szerint: "Fé méter hatos drót. A vígire fa nyelet husztak. A másik vígit főhajtották, ott asztán lessz egy lik. A likba gyün egy másik vas, annak a vígin is van egy lik. Észt a másik mellet vígig fektették, közéje szalmát, vagy kukorica levelet tettek. Akkor a vígin levő karikát ráhuszták és az lefokta a szalmát. Ezzé szentűtík a tüzet, hogy ne iggyen gyorsan. Azér szentűtík,, mer a faszén meg a por sziporkázott. Hogy ne íggyen a keze. A sziporka rászát vóna." A gasztulya egyszerűbb változata gömbvasból készült. "Egy vas be vót görbítve, abba vót a szalma." Mocsolla "Ebbe mártották mindig bele a grasztuját." Régi cserép, vagy vasedény. A fenti szerszámokon kívül, az ötvenes évektől más - kovácsok által használt - eszközzel is dolgoztak. Ezek közül általuk korábban is ismertnek tekinthető a lukasztó vas. AZ ISZKÁPÁSOK TERMÉKEI 1960-ban, amikor Erdős Kamill a Néprajzi Múzeum számára gyűjtőmunkát végzett a győri Szegkovács szövetkezetben, olyan termékeket sikerült vásárolnia, amik jól mutatják azt a folyamatot, ami az iszkápás-szegkovács mesterség utóbbi száz évének változásait mutatja. Mivel az egykor nevüket is adó iszkápára már egyáltalán nem volt igény, a kovácsok ismét visszatértek a klasszikus szegkovács termékek gyártásához. Emellett természetesen korábban ismeretlen, új funkciójú, de hagyományos technológiával készíthető dolgokat is kovácsoltak megrendelésre. Az akkor 23 éves Ábrahám Imre a gyűjtő felkérésére, körülbelül egy óra leforgása alatt készített jászolkarikát, stukatór-szeget "ezzel fogták fel régen építkezéseknél a nádszálakat a mennyezeten, ehelyett van most a rabitz-szeg". Egylyukú padvasat "most ugy hívják: padvas, azelőttpangeizlinek hívták, és volt egylyukú és kétlyukú, a régiek babásfejüpang eizlinek is mondták". A hajók összeszegelésére szolgáló hajószeget különböző méretekben, amit "más néven fenyőszegnek is hívtunk, mert fenyőfába ütötték". Csőkampót, vagy gázkampót gázcsövek falhoz rögzítésére. Sima tetőkapcsot, vagyis ácskapcsot, fordított tetőkapcsot, különböző méretű bányasínszegeket, lécszegeket, kampósszegeket, szárnyas - és fülérszeget, valamint tolózárat. Azok az idősebb iszkápások, akik már a századfordulón is dolgoztak, ennél jóval kevesebb szegkovács termékre emlékeztek. Csonka Albert (született 1871-ben) szerint az iszkápán kívül "csinyátak még závárt, csipővasat, fenyőszeget, tölfaszeget, förgetegszeget", ez utóbbi hat colos szög volt. Öreg Putter András ismerte és készítette még a különböző fejesszegeket, ácskapcsokat. 282