Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)

Perger Gyula: Cigánykovácsok Győr megyében – a győri iszkápások

Mivel az egykori iszkápásokat a második világháborút követően szövetkezetbe tömörítették, a hagyományos munkamenetet,a műhely berendezését, - néhány tárgyi emlék kivételével - csupán az elbeszélések alapján lehet rekonstruálni. Az iszkápás műhelye Az egyszerű, - éppen csak a legszükségesebb tárgyakkal felszerelt - műhely, műhelyek minden esetben a háznál, vagy a lakóházban voltak. "Valamikor ki konyhába, ki kamrába lakott. Eggy kamrábo ketten is laktak. Ott is dugosztak." Az udvari műhelyek mindegyike egyszerű deszkafalú, cseréppel, vagy kátránypapírral fedett bódé volt. Sokszor a kiselejtezett "munkagödör" anyaga, vagyis egy-egy fémhordó palástja szolgált falazó és tetőfedő anyagként. A műhely méretét leginkább az udvar nagysága határozta meg. Szellőzők, ablakok "beépítése" is esetlegesnek tekinthető. Aljzatként a használat során, természetes úton döngölt földet találunk. A műhelyekben, a munkához szükséges eszközökön, szerszámokon kívül semmilyen berendezési tárgy nem volt. Egy műhelyben általában ketten dolgoztak, de előfordult az is, hogy egy tűzön többen osztoztak. Fújtató Csonka Albert szerint régen "kettős fújót használtunk." Vót egy padforma vastag fábú. Tíz-tizenöt centis Láboi vótak, hogy a fújó tuggyon levegőt színi alúrú. Ebbe belevágták a Fújó formáját. Hel vót benne csinyávo, hogy bele ment a fújó, hogy ne mozoggyon. A két fújó között sámon űtek mer két kézzé fujtattak. A lábukat a fújó allára tettík, hogy ne mozoggyon. A fujtató hosszikás vót, a feje felé keskenyedett. Vót neki teteje, meg alla. Fábu csinyáto az asztalos vagy a bognár. Ezekre rászapták a bűrt és mekcsinyáták itthon. A legfinobabb csikóbűr köllött hozzá, hogy puha legyen. Ugy vették a bűrösné. A tetejín vot a szár. így csinyáto a bognár. Ez is fábú vót. Ewe fujtatott. Az állán a szenyellő luk. Ezen vót rajta a billentyű bűrbű. Ha tetejit főhuszta gyütt be a levegő, ha lenyomta ment ki. Elő a feje is fábú vót, ebbe vót vasbú az óra vagy a lik." A bőrfújtató 135 cm. hosszú, legszélesebb része 50 cm. Egy felső és egy alsó falap között négy fakeret, melyek között bőr van kifeszítve, és a fakeretre rászegezve. A felülről számított negyedik keret aljára erősített fadarab, a két láb elejére ütött vashorogba illeszkedik. Ez a bőrfújtató tartója. A felső lap tetején lévő, ívesen faragott keresztfa az erősítés mellett díszítőelem is, az iszkápások gyakran erre helyezték a kis vágókat, lyukasztókat, más apró szerszámokat. A bőrfújtató alsó lapjára erősített emelölánc másik vége a húzórúd alsó végéhez van erősítve egy horogba. A fújtatót a húzóláncnál fogva mozgatják, a húzórúd másik végére akasztott emelőlánc által. A fújtató csövét védő száklyan át árad a levegő a tűztérbe, tűzfészekbe, a vártába. A száklya tölcséresen összehajtott kovácsolt vaslap, melynek előre és hátra való mozgatásával szabályozni lehet - aszerint, hogy hevesebb, vagy 279