Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)

Perger Gyula: Cigánykovácsok Győr megyében – a győri iszkápások

enyhébb tüzet kívántak a vártában - a fújás erősségét. A vártát is igazgatták, ha enyhébb tüzet akartak, "kissebbre csináták a vártát". Fontos szereppé van annak a 37 cm. széles, 45 cm. hosszú fél centiméter vastagságú vaslapnak, a tüzmentönek, vagy tűzvédőnek, amelyet a várta mögött, két hegyes lábbal szúrnak a földbe. Ez a vaslap a lángot felfelé tereli és nem engedi a szikrát hátra a fújóhoz. A tűzmentő közepén alul félkör alakú bevágás van a száklya részére. A várta \ Csonka Albert szerint: 2 fődbű vót az egísz. A fődbe likat kotortak. Ez vót a várta. Észt kisároszták bécsifőddel, amit a fazokasoktú hosztak. Ebbe vót a legerőssebb tüz. Asztán a bécsifődbű míhe órát csinyátak. Vót egy gömbölü fa, ászt kitúta a kohón és arra sároszták rá a míhe órát. Mikor megvót a míhe, kihuszták a fát, akkor lehetett benne tüzenyi. A tüszpart egy tégla magas, vagy amilyenre akarta. A kohót most tüszpartnak is híjják. A míhe órába beleeresztettík a dujcót hogy a fújó óra e ne íggyen. Vaslemezbű csinyátak, olyan csőforma." A míhe az egyszerű kézi fújó, fújtató, a dujc, dujcó pedig a száklya ritkábban használt neve. A tűzhely, kohó vártáját övező tüzpart korábban faszénnel, majd koksszal volt megrakva, amit munka közben a tűztér felé rakosgattak. "A kovácsszénnek nincs akkora ereje 52 és túlságosan gázos" volt. A kohó mellett guggolva dolgoztak, néhány munkafázist esetleg kis pokrócdarabra ülve végeztek. Ha a műhelyben helyet változtattak, akkor is görbült derékkal jártak. Századunk húszas éveitől, a hagyományos guggolást, "kényelmi okokból" felváltotta a munkagödör. Ez nem más, mint a kohó mellett ásott gödörbe süllyesztett bádogtartály, benzineshordó. Ebben már állva dolgoztak. "Kötőig álltak benne, ugy dógoztak." Az üllő Csonka Albert a szarvasüllöt ismerte, mint legrégebben használt eszközt. "Megvót a szarvájo, mikor leesett a táblajo feje, akkor hittak csonka üllőnek. Vót olyan aki dúgozott azér rajta. Hámorosná csinyátatták. Huszonöt-harminc kilós vót. Ki a nehezebbet szerette, nehezebbet parancsút. Vót neki gömbölü szarva meg lapos szarva. A gömbölü szarván pántot, sasfejet, meg mást csinyátok. A lapos szarván vót egy lik. Ha kihuszták a tölfa, vagy fenyő szeget, a likba duklák, olt vertík ki a fejit. A száránok vót hegye. A szárán vót a túlé. A túlé a fődbe vót amennyire akarták, asztán mektömtík. Ojan mélre tettík, amijenre akarták. Ha mélre tettík, nagyobb ütís esett rá." A szarvasüllő mellett századunkban már a talpasüllőt is használni kezdték. Erdős Kamill 1960-ban pedig már kétlyukú kovácsüllőt látott a győri iszkápásoknál. Ennek tetején lévő első lyukat vágóra alkalmazták - ebbe jönnek bele a különböző nagyságú vágók -*a 53 második lyukba pedig a steklik, és a sínszegverők. 280