Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)

Perger Gyula: Cigánykovácsok Győr megyében – a győri iszkápások

letésétől fogva ezen faluban lakik." "Itten lakik 35 esztendőtűi fogva Bugár Ferenc " is. Több személyről bizonyosan tudható, hogy a két felmérés közt eltelt évtizedben nem vál20 s toztatott lakóhelyet. Ásványon Csőre Jankó és Bugár Mihály, Rárón Hidegh Ferenc, Héderváron Csőre Ferenc és Kis Ferenc, Dunaszegen Madár György, Szentpálon Tamás Istók. A zámolyi Hidegh és Farkas család, Szabadin Hidegh Mihály és családja, Vámoson Pusztay István. Ugyancsak megtelepült lakosnak tekinthető Nagybajcson Komáromi Márton, Kisbajcson Pusztay Ferenc, Bácsán Pusztay György, Pataházán Laskay György, Medvén Oláh Péter, Szapon Toka Ferenc, Patason Csákó György, Balonyban Lázár Gyuri és Katona Ferenc, Radványon a Toka család, Kapiban pedig Németh István es csaladja. A két összeírás adatainak összevetése rávilágít a névhasználat változására, illetve a cigányok kormegállapításának bizonytalanságára is. A névváltozások egyik oka lehet elírás, vagy bizonytalan ejtés. így lehetett a Csőre vezetéknévből Csory (Csóri), a Bugárból Bogár, a Tokából Tenke. De találunk példát a teljes névcserére is, a kónyi Farkas György esetében, aki 1767-ben már Pusztai néven szerepel. Az életkorok "ingadozása" valószínűleg abból ered, hogy a kérdezőbiztosok (nyilván bemondás alapján) többnyire csak hozzávetőlegesen * 22 (circiter) határozták meg az összeírt cigányok korát. Hasonlóképpen bizonytalan a megélhetés forrása is. Úgy tűnik, hogy a megye minden községében él legalább egy (néhol négy) cigánykovács, de figyelemreméltó, hogy ezek egy része zenéléssel is foglalkozik. Az, hogy a.faber, vagy fabrum-agens -ként összeírtak milyen munkát is végeztek, forrásainkból nem állapítható meg. Bogdál Ferenc szerint a cigányok olyan munkákat készítenek, amit a kovácsmesterek vagy nem tudnak, vagy nem ,23 , akarnak készíteni. Vekerdi József is hasonlóan vélekedik. Szerinte "azok a magyar cigányok, akik kovács mesterséget folytattak, nem termelő, hanem javító-szolgáltató munkát végeztek... Egyetlen termelő jellegű fémműves munka, amelyet kevésszámú magyar cigány folytatott, az egyszerű szögkovácsolás volt." Forrásainkban is csupán egy utalás van arra, hogy Horváth István cigány "szegődött kovácsa a falunak". Feltehető, hogy a töb25 bi egyhelyben lakó cigánykovács munka ját is fontosnak tartotta a faluközösség. Több fogalmat kaphatunk a cigánykovácsok munkájáról egy XVIII. század végi rajz alapján. Az 1789-es térképen Újváros nyugati csücskét már Cigánylaposként tünteti fel a rajzoló. Az itt ábrázolt, sátruk (putrijuk) előtt dolgozó cigánykovácsok szerszámai és termékei is jól azonosíthatók. A tűz mellett ülő férfi kezében kalapács és fogó látható. Előtte a földön és a sátornak támasztva termékei: fogó, kalapács (csákány), ácskapcsok, lánc,, lakat, kulcs, földmérő lánc, serpenyő és gereblye. II. SZEG ÉS ISZKÁPA KOVÁCSOK A XIX. SZÁZADBAN A laposon élő cigányok - különállásukat részben részben megtartva - a XDC. század kö27 zepére már betagozódtak a város társadalmába. A múlt századi adófőkönyvek szerint 28 egy részük már újvárosi adózó, többségük azonban napjainkig a "laposon" él. 274