Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)

Tóth László: Kossuth kütahyai alkotmány tervének 1860. évi győri kiadása

históriai nevén a "Hét személyes tábla", mely polgári és bűnvádi perekben "az eljárási formalitások felett őrködik". A kegyelmi jogot a kormány gyakorolja, de csak a hétszemélyes tábla meghallgatása után. A hétszemélyes tábla tagjait a kormány nevezi ki, de csak a szenátus helybenhagyása után. Az igazságszolgáltatás alapelve, hogy "vádló és vádlott" saját anyanyelvén szólhat a bíróság előtt, ahol a teljes nyilvánosságnak kell érvényesülnie. Összességében a községi és megyei szinten a bíráskodás nyelve ugyanaz, mint az elfogadott közigazgatási nyelv. VI. 5 i ' " Egy ország csak alkotva szabad!" Kossuth a Magyarországon alkalmazható polgári alkotmányos államszervezet felvázolása után, mintegy zárótételként kifejti, hogy a nemzet állami-közjogi létének, belső működésének legfőbb alapja polgárainak, a polgárok közösségeinek szabad élete, melyben szabadon gyakorolhatják jogaikat, s cselekvően részt vehetnek az ország, de főképpen saját környezetük életének alakításában, formálásában. "Az én alapelvem az ÖNKORMÁNYZAT ... az egyéntől egész az államig keresztül véve minden igazgatási széken"- szögezi le Kossuth, s mindjárt hozzáteszi, hogy szabadság-felfogása az önkormányzati elv széleskörű érvényesítésében nyer konkrét tartalmat, mely nem puszta közigazgatási kérdés, hanem az egyének cselekvésének, részvételének, alkotásának működési kerete. "Egy ország alkotva szabad, és marad is szabad. Az önkormányzaton kívül pedig nem létezik szabadság." Kossuth tisztában volt azzal, hogy a polgári fejlődés diktálta alkotmányjogi felfogásnak sok ellenzője van Európában, nem beszélve a hazai közéletről. Róluk mondja vádlóan, hogy ők "részesei a jogbitorlásnak" és a "tekintélyelvűségnek". A polgári fejlődés ellenzői a történelmi hagyományokkal magyarázzák "fensőbbségüket", s a népeket "örökös kiskorúságra" és "gyámsági szerepre" kárhoztatják. Nekik szóló figyelmeztetésül Friedrich Schiller sorait idézi: "Vor dem Sclaven, wenn er die Kette brichtVor dem freyen Menschen erzittere nicht!" "Reszkess a rabnéptől, ha békóit széttörte; 56 De szabad embertől nem lesz fenyegetve!" (Kozma Imre fordítása) Kossuth nem kíméli a hazai közélet azon tagjait, akik "elbizakodás" (Ambitio), vagy "felfuvalkodás" által jogbitorlók és "vonakodnak a népnek megengedni a jogot, hogy ÖNMAGUKAT KORMÁNYOZHASSÁK". Visszautasítja azt a magyarázatot, hogy a nép még nem érte el a "szükséges érettségi állapotot (Eine Maturitats-Prüfung!), melyben jogait gyakorolni tudná. A helyzet megvilágítására kissé aforisztikus példát ad, mely magába rejti a megoldást is; "...addig nem szabad úszni, míg úszni nem tudunk, de vízbe soha nem 26