Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)
Tóth László: Kossuth kütahyai alkotmány tervének 1860. évi győri kiadása
juthatunk, hogy úszni tanulhassunk!" Nagyon is tévednek azok az emberek, akik azt mondják, hogy "bármely nép nem lehetett szabaddá elébb, mielőtt országában gyakorolta volán a szabadságot." Nem lehet tehát, hogy az emberek mindaddig békén várjanak a szabadságra, míg majd "elérték a bölcsesség és jóságot", mert eszerint "az örökkévalóságig kellene szépen várniok." Kossuth meggyőződésének igazolására a jeles skót történészt Macaulay-t idézi: "A veszélyben forgó szabadságért, mely ujjontan szereztetek, nincs egyéb segélymód, mint a szabadság, és e segély egyetlen módja ismét csak a szabadság!" Nem szabad tehát arra várni, hogy szép lassan, egyszer majd "a rend és az igazság diadalaskodni fognak", s ezzel "eljő a szabadság". Kossuth a szabadságharcot megelőző években zseniálisan ismerte fel, hogy mit kell meglépni a nemzetnek ahhoz, hogy kikövetelt reformokkal minél messzebb el tudjon menni az alkotmányosság, a polgári átalakítás és a nemzeti szuverenitás követelményeinek elfogadtatásában. Tíz évvel később, az önkényuralom remélt "kimúlásában" ismét a régi Kossuth, a "tüzes vérű reformer" szól népéhez és bátor lépésekre bíztatja a hazai közvéleményt. Elő kell venni ismét "az ujitási jellemet", s nem szabad, hogy a "közvélemény visszariadjon" a határozott lépésektől. Még a forradalomtól sem riad vissza: "Én óhajtom a forradalmat. Könnyelműen sohasem fogok nemzetem vérével játszanL.de mindent el fogok követni, hogy nemzetem kezében a jogot és a szabadságot visszakövetelő forradalom zászlója fennen loboghasson". Kossuth úgy ítélte meg, hogy alkotmányterve "oly annyira összevágó hagyományos hajlamával és történelmi jellemével nemzetünknek, miszerint én meg vagyok győződve, hogy egy alkotmány hason alapra fektetve, akként leend üdvözölve nemzetemtől, mint EGY RÉGI HŰ BARÁT, KIT RÉGÓTA VÁRT, TESTVÉRILEG JÓTÉTÉÜL HOZOTT SZABADSÁGÁVAL az egész néptömeg üdvére, minden legkisebb különbség nélkül a FAJ-, NYELV- avagy VALLÁSRA, és ez őt majd megmentendi, megszabadítandja jövendője hibáitól." Kossuth szükségesnek tartotta az emigráció egyes tagjainak és a hazai közéletnek tudomására hozni, hogy szabadság-eszménye nem "a heves képzelődés rajongása", mint azt nagy előszeretettel írták róla a hazai publicisták. A reform-rajongó Kossuthból a társadalmi folyamatokat elemző, higgadtan gondolkodó száműzött lett, akinek legfőbb szándéka, hogy hazáján segítsen. "Én kikutattam a nemzetek hanyatlásának, és az emberiség szerencsétlenségének okozóit... nincs egyéb mód...mikép a SZABADSÁG elve emeltessék minden egyéb tekintetek és nézetek felé; ez az egyetlen gyógyszer." Kossuth polgári liberális szabadgondolkodóként meg volt győződve arról, hogy Magyarországnak "nincs szüksége arra, hogy új és mesterséges elméleteket keressen." A társas életbéli hibákból származott nyomorok, melyek Európa több részeiben oly kegyetlenül dúlnak, még istennek hála! Magyarhont nem abajgatják; és én remélem, hogy egy olyatén szervezet mellett, minőt ajánlottam, még kevésbé fogják rémíthetni, mint különben is jobban földmiyelő nemzetet." 2.7
