Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)
Dominkovits Péter: Marginális helyzetben – jobbágytelken ülő nemesek Győr megyében, a XIX. század első felében
szőlőből", s házassági költségeire 20 vf t-ot írt. Unokájának, Molnár Péternek, aki mindig vele volt nála dolgozott és betegségében ápolta ingóságként egypár ökröt és egy szekeret hagyott, valamint neki testálta házát, 1/2 tábla szőlőt pincével, és egy másik 1/2 tábla szőlőt azon megszorítással; mindezeket "illendő áron köteles lesz ki fizetni a' mellyböl ő ugy osztozzon mint a többi atyafi". Felesége, az írástudatlan Szabó Kata móringját 10 ft-tal megnövelte, aki - amint egy későbbi tanúsítvány bizonyítja - az így előállt 70 fl-ot felvette. (Tényő, 1838. nov. 18.) Az utolsó előtti pontban ugyancsak Molnár Péter unokájára irattá a "Temető dűlőben" fekvő kukoricaföldjét. Fennmaradó javaira egyenlő osztást írt elő. A fent adatolt árverés az osztályos örökösök birtok és vagyonosztásakor tétetett. PFL tiszt. ir. 1835/354., Elek István vagyonbecslése: uo. 1835/116. 44 Ekkor Kispécen a nemesi közösség bírája Rácz István volt - ő mint nemes bíró szerepel -, a község bírói tisztét Bakai Mihály, a törvénybíróét Szalay Mihály töltötte be, a birtokösszeírás elkészítésénél még Ferenczy Mihály volt jelen. 45 Mivel Pálnak csak 1/4 telek után jártak a külsőségek, azért ő még a "Gyűrháti" dűlőkben fekvő földekből a másik két fivérrel szemben többet kapott. 46 GyL Gyvm. tvsz. ir. 145.es . No. 576. 47 Bár nem kizárt az iskoláztatással történő kiemelkedés sem, de a forrásfeltárások jelen szakaszában erre konkrét példákat nem találtain. A házassági kapcsolatokon keresztül inkább családi, rokoni és területi kapcsolatok alakulnak ki, s a házasságkötések azonos - csekély - vagyoni állapotú felek között jöttek létre. 48 Egy nemesi község birtokforgalmának hiteleshelyi források alapján történő példaszerű bemutatására: I ludi József: Nemesvámos a késő feudaliunus korában és a polgári átalakulás kezdetén (1711-1849 ) = In: Nemesvámos története Szerk.: Veress D.Csaba, Veszprém, 1994.110-1 I2.p. 49 GyL. Gyvm. kgy. jkv. 1545-1546/1807., 230/1808., A kispéci adózók a jobbágyot pártoló végzés megszületésekor a vármegye hathatósabb beavatkozását, az adóalap törvényhatóságtól garantált védelmét várták. Erre utalva mondták, hogy a községben az urbariális lelkek csökkentése folyamatos számban emelkedik, s ők - kisse túlozva - ezt immáron 7,5 sessióra tették, (uo. Gyvm. kgy. jkv. 231/1808.) Egy vármegyei vizsgálat szerint 1808-ban Kispécen a Szalay és a Bors-féle telkeken, földeken kívül a Bodzay örökösök révén még nemes Kováts István bírt egy 1/4 úrbéres ingatlant. A vizsgálatot vezető Török János főszolgabíró megjegyezte, az urbárium szerint e beltclekhez sem föld, sem rét nem tartozik, az maga csak egy zsellérház, (u.o. Gyvm. kgy. jkv. 1774/1808.) 50 Az árcndális szerződésből kitűnik; Szalay 1787-ben, a telek átvételekor, az azon álló épületek miatt 300 ft-ot tett le. A telken lévő épületeket javította, bővített, így az uradalom rajta ezen összeget nem foga kérni de az ingatlanon a továbbiakban már semmit sem építhet. (Szentmárton, 1803. aug. 9., levéltári jelzetet Id. köv. jegyzetben.) 51 GyL Gyvm. tvsz. ir. 129. cs. No. 225. A tanúvallomások szerint az urbárium behozatalakor a telek az adózó Keresztes Mihály kezén volt, majd halála után Bakonyi István vette át. A vizsgálat ideje előtt - 1806. szept. 18. - 4 évvel halt meg Bakonyi. Özvegye a gazdaság fenntartását már csak cseléddel bírta. 52 GyL Gyvm, kgy. jkv. 1164/1810. A két jobbágytelken élő nemest 1810-1813 között Karkoványi István főszolgabíró fenyítő per terhe mellett többször is megintette, de mindez nem használt. A két armalista folya-malosan kérvényezte a telkek adó alóli felszabadítását, s negligálta az adóást. karkoványi 1811. dec. 27-i jelentése szerint Szalay 6, Bors 3 éve tartozik a következő terhekkel: 191
