Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)
Dominkovits Péter: Marginális helyzetben – jobbágytelken ülő nemesek Győr megyében, a XIX. század első felében
nélkül kezelje: fizesse be. A vármegyei végzés a megyei számvevőnek meghagyta a tényői jobbágytelken élő nemesek adótartozásainak összeírását, s engedélyezte adószedői felada89 tot ellátó, közülük származó nemesi bíró választását. (Bár nem ilyen határozottan, de 1826-ban a szemerei jobbágytelken élő nemesek is az elválasztott adóadminisztrációt sürgették, s ez a típusú különállás, külön adózás az 1840-es évekbeli Nagybarátin és Véneken is megfigyelhető. ) Ezt követően folyamatosan találkozhatunk a jobbágytelken élő nemesek adóügyében tevékenykedő nemes bírókkal, így pl. 1818-1834 között nemes Hardy István szedte be a nemesség adóját. Meghatározó feladatkör jó ellátására, e konfliktussor kiiktatására utal az a tény is, hog 1837 elejéig a jobbágyok és a "pauper" nemesek közötti adózási konfliktusról - a forrásfeltárás jelen szintjén - nem tudok. Az 1836: XI. te. végrehajtása nyomán merülnek fel újabb panaszok. 1837-ben a tényőiek a szentmártoni uradalomhoz tartozó véneki és nagybaráti, továbbá a vámosi, újfalui, rárói "paraszttelken élő" nemesekkel egyetemben azzal folyamodnak a vármegye közgyűléséhez, hogy őket olyan adókkal terhelik, amelyektől az 1836. XI. te. által felmentve lennének. Az ügyben kiküldött vármegyei bizottság következő év legelején beadott döntése - immáron cseppet sem meglepően - kissé határozatlan volt. A táblabírák, miután megállapították, a törvény a termesztményi adózásban a korábbi gyakorlat fenntartását írja elő, javasolták a főszol„ ói gabirok es a megyei főügyész kiküldeset a helyi gyakorlatok megismerésére. A tenyoiek 1843. évi panasza részben e probléma akutt megoldatlanságára utal - ugyanis e beadvány szerint tőlük termesztményi adózást is kérnek -, részben egy másik azzal szorosan összefüggő kérdéskört is jelez; őket adófizetésük ellenére a nem nemes faluközösség a közjöve92 delmekből kizárja. A nemesek és nem nemesek közötti jogi választóvonal a megyei adózás, földesúri szolgáltatások terén érdekeikben alapvetően eltérő két csoportra osztotta a faluközösségét. Bár úgy a személyi tekintély szintjére lemenő konszenzusnak, mint a kiemelkedőbb vagyoni kvalitás, avagy a jogi másság vélt és valós előnyeinek is betudható, hogy többször nemes személyek is viselték a községbíró hivatalát, ahogy a községi elöljáróságban is helyet kaptak - pl. Tényőn Hardy István 182 l-ben bíró volt, Véneken 1836-ban Bangha István es93 küdtkent tevékenykedett - a község e ket csoportja között a gazdasági jogi-családiszemélyes ellentétek továbbra is ott parázslottak, s váratlan hatalmaskodásokban ölttek testet. Ilyen volt 1829 márciusában nemes Hardy Pál árvájának, Lászlónak esete is, akit tüskevágásra menve a község nem nemes bírái megfogattak, bántalmazták. A bíró nem tettének okát, hanem az elkövetés módját indokolta, amikor kijelentette; nemes embert pa* * * 94 don megvagatni nem szabad, de állva mar lehet. Hasonló eset más településeken is előfordult; 1811 -ben nemes Horváth Mártont aki az écsi "Vass-Dinnyei Öreg Hegy" nevű » ' > 95 szőlőhegyben szolobirtokkal rendelkezett, e helyen a (szolo?)pasztorok megvertek. Természetes a konfliktusok nemcsak azonos gazdálkodási módba, természeti, igazgatási egységbe zárt, gazdaságilag "alávetett", de sokban eltérő érdekű, ajogi választóvonal más-más oldalán álló nem nemes adózó, és adó alá vetett jobbágytelken élő nemes között robbantak ki, hanem teljességgel érthető módon az azonos jogi kategóriákba tartozókon 184
