Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)
Dominkovits Péter: Marginális helyzetben – jobbágytelken ülő nemesek Győr megyében, a XIX. század első felében
Minden bizonnyal a jobbágyok nyomására kötelezte magát 12 tényői nemes férfú - a Hardy, Nagy, Réghy, Fekete, Tollár, Vörös családokból - és 1 özvegyasszony arra, hogy 1797. november l-jétől a vármegye dolgaira (utak és hidak javítására, levélhordásra) évi 50 ft készpénzt adnak, s mindennemű szolgálatban - még a forspontban is - a parassztokkal egyezően résztvesznek. Kijelentették, ha a gazdák vagy a zsellérek száma nemesi jogállású személlyel gyarapodna, akkor annak egy egész úrbéri telektől évi 12 ft-ot, a zsellérhelytől 84 pedig 2 ft-ot kell fizetnie. Ezt 1799-ben egy újabb, hangnemében a korábbinál is alázatosabb, az előzőt megerősítő, kibővítő reversalis követte. Ebben tudomásul vették; ők csak addig lakhatnak Tényőn, ameddig a parasztok által viselt terheket azokal birtokarányosan mindenben megosztják. Ha akár a vármegyét, akár a földesurat illető költségek fizetésétől elállnának, akkor a földesúr a jobbágytelkeken található épületeiket megbecsültetheti, s őket az szerint kifizetve azokra tetszése szerint más jobbágyokat hozhat. Kötelezettségeiket öt pontba foglalták: a/ az adó rájuk eső részét megfizetik, b/ a beszállásolt katonákat eltartják, cJ mind a vármegyei fuvarterheket és forspontot, mind a község terheit birtokarányban viselik, áJ segédkeznek az utak, hidak megcsinálásában, illetve részt vesznek a 85 postaszolgálatban, eJ a későbbiekben kiadandó földesúri rendeléseket teljesítik. A pár hónap múlva, 1800. január elején kiadott újabb elismervény sejtetni engedi, hogy a gyakorlat azért nem ilyen egyszerű volt. Az újabb dokumentumban a nemesek a község érde86 keire hivatkozva kötelezték magukat az említett terhek viselésére. A Szent Benedek Rend 1802. évi tanítórendkénti visszaállításával, s a birtokok visszaadásával a jobbágytelken élő nemesek helyzetük jobbítására váratlan lehetőséget véltek. A földesúr változást, s a dominus újdonságát, rögtön kihasználták, s már 1803. áprilisában korábbi kötelezvényeikről elfeledkezve az úriszékhez a következőkkel folyamodtak: a jobbágyság tőlük erőszakkal megkívánja, hogy a közterheket hozzájuk hasonlóan viseljék, pedig a vármegye erre őket sohasem kényszerítette, csak azt követelte meg, hogy az összeírás szerint rájuk kivetett adót megfizessék. A tényői nem nemes adófizetők sajnos azt nem tekintik, hogy a kétszeri inszurrekciós költségek őket terhelik, s ráadásul még nemesi szabadságukkal sem 87 élhetnek. Az inszurrekcióban részt vevő tényői nemesek panasza valószínű hogy meghallgatásra, elfogadásra talált, ugyanis 1815-ben a község adófizetői a forspont és az útjavítás elmellőzésével vádolták őket. Kérelmüknek az adott külön aktualitást, hogy beadványuk szerint - nemrég két telkes jobbágy, Bejczi (Bejtzi) Feren és István armálist nyert, akik majd a megyei terhek alól ki fogak vonni magukat, s ezáltal terheik növeked, 88 nek. A tényői jobbágytelken ülő nemesek és jobbágy, zsellér lakosság között továbbra is fennmaradtak a az adózás, a birtokarányos közteherviselés okozta feszültségek. Ezek az ellentétek a következő évben a megyében - a forrásfeltárások jelenlegi szintjén - egyedülálló önkormányzati változást hoztak. Győr vármegye 1816. október l-jén megtartott kisyűlésében tárgyalták a tényői nemesek immár a törvényhatósághoz benyújtott folyamodását. Panaszolták, őket a község bírája önkényesen terheli, s kérik, a rájuk háruló terheket egy közülük való nemes származású bíró szedje be, s azt a községi bíró befolyása 183
