Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)
Dominkovits Péter: Marginális helyzetben – jobbágytelken ülő nemesek Győr megyében, a XIX. század első felében
összeírás - elfogadása után az 1832/36. évi országgyűlés hozott az ügyben döntő lépést. Ezt Mályusz Elemér a két generációval előbb íródott, máig is alapvető tanulmányában társadalmi téren a reformkor kezdetének minősítette. Becslése szerint Magyarországon az 1820-30-as években mintegy 3 1 046 nemesi jogállású családfő - mely számításai szerint mintegy 125- 126 000 személyt jelenthetett - lakhatott jobbágytelken. A velük szembeni gyakorlat törvényhatóságonként nagyon erős különbségeket mutatott, amit pl. szépen érzékeltetnek a megyéjük társadalmát jól ismerő alsótáblai követek 1832/36. évi országgyűlés kerületi üléseinek vitáiban ez üggyel kapcsolatosan elmondott érvei, példázatai. A szemléltetés végett álljon csak itt két erre célzó észrevétel. Az 1833. szeptember 24-i kerületi ülésben a trencséni követ, Borcsiczky István - a törvényhatóság alispánja - úgy teszi fel a kérdést, ha megyéjében, s több más megyében is adót fizet a jobbágy telken ülő nemes, miért lehet a hasonló állapotúaknak Beregben, vagy Szatmárban e kötelezettség alól felmentő privilégiuma? Bars liberális követe, a szólásszabadsági perben híressé vált Balogh János is az adóztatás egységesítését követelte, miközben azt is felemlítette, hogy a létező gyakorlat meg megyejen belül sem egységes. A választott vizsgálattól már az is messze vezetne, ha a Győr megyei követek ez ügybeni tevékenységét - döntően szavazásait -, szervesen a diéták lefolyásába ágyazva bemutatnám. Inkább a kiküldő, mindkét országgyűlésen a követek kérésére az állásfoglalásokhoz Q pótutasításokat adó törvényhatóság meghagyásait ismertetem. Az 1825/27. évi országgyűlési követeknek - az aktív Kolozsváry Miklósnak és az inkább megfigyelő Bezerédy Ignác másodalispánnak - nemsokkal korábbi megkeresése nyomán a kérdés véleményezésével megbízott kiküldöttség Győr megye 1826. május 16-i közgyűlésére adta be ajobbágytelken élő nemesek adóztatására vonatkozó jelentését. Mint írták, a megyében az a szokás, hogy e nemesek csak az úrbéri telek után fizetnek adót, minden más közteher viselésétől mentesek. Tudott, hogy több törvényhatóság ennél jobban kedvez az urbariális helyet birtokló nemességnek. Ennek ellenére a megye régi gyakorlatától nem kíván elállni, sőt követeit arra utasítja, hogy ők voksolás esetén azok mellé álljanak, akik a nemesség e csoportját minden úrbéri és közteher alá kívánják vonni. A pótutasításban rögzítésre került; az eltérő gyakorlatok miatt az országban szükséges lenne egy egységes szabályozás, melynek kialakítását a két követ sürgesse, s ha ez nem készülne el, úgy Győr megye a régi "usus"-át folytatja. A nemesi adómentesség elvébe kapaszkodó rendi ellenzék mind az alsótábla liberális követeivel, mind a más okból adóztatást követelő felsőtáblával szemben több mint két hónapig tartó elkeseredett vitát folytatott. E rendi-politikai küzdelem közepette, 1826. június 2 1 -én íródott Bezerédy Ignác és Kolozsváry Miklós újabb ezügybeni tudósítása, melyben a pótutasításuktól eltérő többségi álláspontot; a jobbágytelken élő nemesek adómentességét ismertették, s a főrendi tábla ellenvéleményét jelezve az általuk képviselt megye további utasítását kérték. A közel egy hónapig tevékenykedő kiküldöttség javaslata alapján elkészült pótutasításban kijelentették; a megye a korábbi gyakorlatához ragaszkodik, így e nemesség csak a jobbágytelkek használatától adózzon, s egyéb személyes és közterhek ne sújtsák őket. A követek eszerint 160
