Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)
Tóth László: Kossuth kütahyai alkotmány tervének 1860. évi győri kiadása
beletartozik a teljes namzetiségi lakosság is, mely korábban valamilyen okból kimaradt a politikai szerepre érdemesített populációból. A nép-fogalom gyakorlati érvényesítésének azonban három "feltétele" van: 1. a teljes jogegyenlőség; 2. az általános "szavazati" jog; 3. A kormány és a parlament nem "külön fensőbbsége a nemzeti fenségnek", csak az országos ügyek intézése a feladatuk. E feltételek, jelesen a törvény előtti egyenlőség és az általános választójog érvényesítésével manifesztálhatok az egyéni szabadságjogok, így az egyén szuverenitása valósággá válhat. E szabadságjogokat az alkotmányban kell rögzíteni, melyet a törvényhozás sem módosíthat. A KF-ban hangsúlyt kapott a "személyi sértetlenség" alkotmányos kodifikációja, melyben az egyén "az állam törvénytelensége ellen védelmet lelhet". Kossuth többször is kitért a szabadságjogok és a törvények betartásának szavatolására. Nem tartja ugyanis elegendőnek az "egyéni jog és községi szabadság" puszta kinyilvánítását.. Előfordulhat az a helyzet is, hogy "egy kormányhatalom korlátlan intézkedési csapongással féktelenkedik", s a "követi kar" (értsd: országgyűlés - T.L.) a törvényalkotás nehéz munkája közben "nem tud őre lenni" a kormány intézkedéseinek. III. Napóleon államcsínye körüli francia példát hozza fel ennek bizonyítására. Franciaországban "a közakarattal választott kormány elnök büntetlenül támadhatott fel a nemzet szabadsága s az alkotmány által biztosított egyéni jogok ellen". Ezzel ott "minden szabadság megsértetett, minden biztosíték megtöretett...s a köztársaság hazugsággá változott." Kossuth tehát kiemelkedően fontosnak tartja a szabadság védelmét szolgáló BIZTOSÍTÉKRENDSZERT, másszóval az ellenőrzési mechanizmus beépítését a parlamenti "orgánumba", hogy semmiféle egyéni és csoportos szándék, törtető akarat ne boríthassa fel a parlamentarizmusra épülő "demokratia" természetes működési rendjét. A "népfenség" érvényesülésének legfőbb ellensége a KÖZPONTOSÍTÁS, lett légyen az "régi államszerkezeti" (rendi-T.L.), vagy akár polgári-liberális színezetű. A francia centralizáció kínos-keserves konklúziója, hogy "a köztársasághozi és népfelséghezi ragaszkodás bűnné vált", s "ujabb forradalom szükséges ahhoz... mit annyi kinos forradalmak" megszereztek. Kossuth az európai példák alapján alaptanulságként kezeli a demokráciát és az EGYÉNI SZABADSÁGJOGOKAT védő belső biztosítékrendszer kiépítését, mivel tapasztalata szerint "egyetlen hatalom sem képes megválni a centralizátionális hajlamától". A "népfenség" elvének másik sarkpontja a SZABADSÁG értelmezése, s gyakorlati megvalósulása. Szabadság - Kossuth szerint - ott van, ahol az egyén szabad, s következmények nélkül részt vehet a közügyek intézésében. Ennek kiépítésében sorrendet kell felállítani: először az egyéni szabadságjogokat az alkotmányban kell rögzíteni, s azután ezek megvalósítását célzó társadalmi környezetet (értsd: biztosíték és ellenőrzési rendszert) kell kialakítani, hogy a "személyi sértetlenség" maradéktalanul érvényesülni tudjon. A szabadság a KF szerint - mindenekelőtt politikai szabadságot jelent, melynek "leg : parányibb adaga" (FRK: minimuma) az, amit a polgár "a választási pillanatban élvez és gyakorol". A választójog gyakorlása azonban csak az egyik mozzanat. A polgári társadalmi előrehaladás szempontjából nagyjelentőségű az is, hogy az egyén "folytonos befolyást gya14
