Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)
Tóth László: Kossuth kütahyai alkotmány tervének 1860. évi győri kiadása
korolhasson a községi, valamint a megyei ügyek intézésébe is". Az egyén cselekvő aktivitására alapozó alkotmányos jogrend százados közjogi bajokon felülemelkedő, vitat- hatat37 e lanul előremutató, korát megelőző, korszerű polgári - közjogi alapvetés. Kossuth KÖZTÁRSASÁG-eszménye erre á szabadság-elvre épül, s ha ez utóbbi hiányt szenved mint látható volt a francia állam esetében - ezt a köztársaságot el kell vetni, mert nem orga38 nikus, nem a "népfenség" elvére épülő természetes képződmény. A "népfenség" elve nem érvényesül ott, ahol az állam "farkas-szemmel néz a politicai szabadságra", ezért az alkotmánynak korlátoznia kell az állam (értsd: törvényhozás és kormány) hatalmi jogkörét és szélesíteni az egyén tevékenységi horizontját, "buzdítani a községi és a megyei önkormányzást". Áttérve a magyarországi viszonyokra, Kossuth kijelenti, hogy bizonyos vonatkozásban az európai tapasztalatokhoz képest) "a magyarnál ez máskép van...a magyarnak ellenkező irányban fejlődött ki nemzeti jelleme". A kis-ázsiai száműzetéshez még időben közeli szabadságküzdelem megélt dicsősége és kudarca motiválta ide vonatkozó gondolatait: "A magyar nemzeti jellem... ugyanis inkább vágyott a józan szabadságra bármely időben is, mint hódítással ugyan karöltve járó, de üres dicsőségre". Kossuth engesztelhetetlen a nemzet szabadsága és függetlensége ügyében: "én hazám jövőjét nem annak tekintélyében, hanem józan szabadságában kerestem ... Ennek folytán én esküdt ellene vagyok az összpontosító rendszernek és gyűlölöm annak mindenhatósági törekvéseit ép ugy a törvényalkotás, valamint a végrehajtási intézkedés körül". Akossuthi "népfenség" elve tehát a korlátozott államhatalmi intézmények által "intézkedő" (szolgáló- T.L.), az egyén szuverenitását elismerő, annak szabadságjogait tiszteletben tartó és a "köztéri" cselekvés számára széleskörű "önkormányzást" biztosító "államszerkezet" kíván. Következésképpen a "népfenség" elvének szerves tartozéka (KF szerint szinonimája) az ÖNKORMÁNYZAT intézménye, mely Kossuth szavaival: "... hazám jövő politicai életének sarkalatos alapelve." Az önkormányzat kossuthi értelmezése Kossuth nép-fogalmának harmadik tartalmi eleme az volt, hogy a nép által megbízott személyek intézzék az ország ügyes-bajos dolgait, akár a törvényhozásban, akár a kormányban, vagy a kormányhivatalokban (ld. 9. oldal). # Észre kell venni, hogy Kossuth nem képviselőkről és nem képviseletről szól, hanem a nép által megbízott személyekről, akik jogköre csak az országos ügyekre terjed ki, s munkájuk szolgálatnak (a köz szolgálatának) tekintendő. A népszuverenitásnak ez a "nemzeti fenség" elv azonban csak egyik része. A másik hangsúlyozottan polgári elv: "A polgár midőn egyéni jogait gyakorolja, a család, midőn családi ügyeit intézi, a község, ha ügyeit kezeli, a megye, midőn megyei dolgait kormányozza, létrészeit képezik a fenségi elvnek...". Ők ugyanis saját ügyeikel "...sokkal czélszerübben és üdvösben intézendik", mint a "kényhatalmi mámorban nyújtózkodó kormány". Itt persze nemcsak a "czélszerüségi" mozzanatról vanszó, hanem arról a polgári 15
