Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)

Askercz Éva: Id. Storno Ferenc bécsi megrendelésre készült historizáló tárgytervei (1850–70)

mint ahogyan nem közölt, de megőrzött lapjain is. A díszítményekre vonatkozóan ugyanazokat figyelhetjük meg - de mintha kevesebb lenne a díszítő természeti motívum, a népi bölcsességek ajánlata ezeken a lapokon. Megfigyelve a köteteket, meg kellett állapítanom, hogy Storno tervei, a rajzok minősége, a tárgyak és díszítéseik felfogása nem különbözött nívóját tekintve a neves építészek terveitől. Ha túlhalmozta is olykor díszítményeit, a tárgyak karaktere ellen nem vétett, a díszítmények jól követik a tárgyak tektonikáját, a súlyosabb díszek alulra kerülnek^könynyedebbek felülre. Szóval öntudatlanul is alkalmazkodik a tárgyak funkciójához. A tárgyak kivitelezhetőségét pedig nem lehet rajta számonkérni. Hogy honnan tanulta mindezt, nem tudom. Bizonyára látott mintakönyeket, tárgyakat, de erre vonatkozóan semmiféle adatunk nincsen. Vázlatkönyveiben alig találunk tárgyrajzokat, szemben például a láthatóan kedvvel másolt viseletrajzokkal. Könyvtárában sem tudtunk semmi olyan művet fellelni, amelyet forrásként használhatott volna. Ösztönös tehetség volt, azt kell mondanunk, és az sem véletlen, hogy ebben az első csapatban szerepelt, amelyben együtt jelenhetett meg a szakemberekkel az autodidakta, az ösztönös művész, az iparos. Ez is hamarosan megváltozott. Az 1872-ben megjelenő Blätter für Kunstgewerbe szerzői professzionális szakemberek ' lettek, az építészek mellett megjelennek a művészettörténészek, az Iparművészeti Iskola oktatói, a tervezőművészek. A megjelenő tervek, illusztrációk a reneszánsz stílus jegyében fogantak, és többé már nem populáris tervek, hanem elsőosztályú művek, az operaház, és más középületek számára tervezett és kivitelezett tárgyak tervei. Ez már nem a honi iparosok nemzeti stílusának kialakítását inspirálni kívánó folyóirat. Sokáig is élt. id. Storno Ferenc hagyatékában a megjelent illusztrációkon kívül számos rajzon találtunk olyan feljegyzést, amely arra utal, hogy a Gewerbe Kunstblatt számára tervezte. Ezek a tárgytervek is hasonló kialakításúak, mint a megjelentek, szinte kivétel nélkül gótizáló stílusban készültek. Alapformáikat a 18-19. századból vették, díszítéseik a gótikus építészetből, a későgótika növényi ornamentumaiból és magából az igazi természetből vétettek. Kivételt a szakrális tárgytervek képeznek, amelyek kialakításában láthatóan is középkori mintákra figyeltek. Mindezek a dolgok természetesen nemcsak Storno képességeivel magyarázhatóak, hanen ennél sokkal általánosabb, a korra jellemző historizáló magatartással is, amely abból a tényből fakad, hogy nem ismerték még ekkor az eredeti, hiteles tárgyakat, e tárgyak gyűjtése, múzeumokba, tehát közszemlére kerülése, valamint könyvekben való publikálása jószerint ezekben az években indult meg. Eredeti gótikus bútorok, szakrális és használati tárgyak ismerete híján nyúltak a tervezők a látható építészethez díszítőelemekért, akár a bútorművészetben, akár a fémből, cserépből, porcelánból, üvegből tervezendő tárgyak esetében. Ezzel magyarázható az is, hogy a 19. sz. végén találunk olyan használati tárgyakat, amelyek valóban hasonlatosak alapformáikban és díszítésmódjukban is az eredeti gótikus tárgyakhoz. Storno ösztönös tervezési magatartása nem nagyon különbözik azoknak az építészeknek a magatartásától és stílusától, akikkel együtt dolgozhatott e folyóiratban, s akiktől nyilván sokat tanulhatott. 107