Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)

Askercz Éva: Id. Storno Ferenc bécsi megrendelésre készült historizáló tárgytervei (1850–70)

öntözőkanna, gyertyatartó, óra, könyvszekrény, só-borstartó, ecet-olaj tartó, szivartartó, fidibusz-tartó, ajtó, tojástartó, tintatartó, sírkő, mennyezet, üvegablak. A felsorolásból kitetszik, hogy a példatár minden koncepciót, rendszerezést nélkülöz. Jellemző azonban az, hogy a felvonultatott tárgyak szándékosan mindennapi, közönséges használati eszközök. Semmiképp nem garnitúrák, szervizek, együttesek. Berendezési tárgyak épp úgy szerepelnek, mint háztartási és személyes használati eszközök. Talán az volt a céljuk a közrebocsájtoknak, hogy életünk minden területéről hozzanak tárgyi példát. (1-18. kép) Itt kell megjegyeznem, hogy ugyanez a sokféleség jellemzi azokat a tervrajzokat is, amelyeket Storno e lap számára tervezett, de amelyek nem jelentek meg. A továbbiakban főleg a Storno tervezte műlapokon megfigyelt gótizáló sajátosságokról szeretnénk leírni megfigyeléseinket. A legfontosabb dolog az, hogy a különféle használati eszközök alapformái a 19. században használatosakkal azonosak. Ez így van az edények, evőeszközök, bútorok esetében, beleértve a kandallókat, kályhákat is. A rajtuk megjelenő díszítésekre azonban az a jellemző, hogy a gótikából kerültek elő. A kandallón, cserépkályhán, szekrényen, asztallábon megjelenő díszítmények a sarkokon, oszlopszerű lábakon igazodnak az úgynevezett "katedrális stílushoz", amennyiben motívumaikat kis fiatornyok, pillérek, fülkék és oromzatok adják. Vagy egy-egy kályha, ládikó, szekrény maga hasonlít valamilyen építményre. A lapos felületeken leggyakrabban vakmérmúvek, kúszó levélindák adják a díszítést. Az építészeti motívumok, a mérművek olykor a késő-gótika bonyolult áttörtségeit, fonadékát, de mindenképpen bonyolult szerkesztéseit idézik meg. Feltűnő, hogy a bútorokon, kályhákon, kancsókon, poharakon milyen gyakoriak a címerpajzsok, - legtöbbször üresen - talán a tulajdonosok nevének helyeként. A használati eszközök díszítésére az jellemző, hogy a gótikus motívumok mellett gyakran elborítják az edényeket, eszközöket különféle növények és állatok. így egy vizeskancsó hasas testén két gótikus vakmérműsor egymásba harapó halakból álló övet fog közre, és halat formáz a vizeskancsó csőre is. (9. kép) A kancsó hasán, nyakán indák, levelek övezte címerpajzs van, és füle mérműben végződő növényi szárhoz hasonlít. Egy söröskancsón , (9. kép) gótizáló, lehet, hogy komlólevélből alakított díszítések közé szaladó nyulakat tervezett. Míg az edény fedelén alvó vadász és kutyája, a fedél billentőjén ágaskodó nyulacska látható. És ha még mindig nem értenénk, mire szolgálnak az eszközök, akkor rájuk írva ott a versike: " Im Wasser frisch, gesund der Fisch." A söröskancsón ez áll : "Wenn Hund und Jäger schlafen thut, bekam sogar der Hasl Muth". Kedvencem a Storno tervezte levesestál, (4. kép) amely voltaképpen hagyományos, a 18. sz. és a 19. században alig változott, ismert edényforma. Ennek talpán rátett vakmérműves, ablakszerű díszítés van. Fölső részén övpárkányszerűen a kiálló marhafejet formáló füleket összekötő díszítés, amely mondatszalagból, és leveszöldségekből tevődik össze. Az edény fedele alatt a leveszöldségek plasztikusan is megjelennek, amíg a fedőn liba, kacsa, galamb jelzi, miből lehet a jó húslevest főzni. "Wer lang ist Suppe, wird gewiss alt, Iß hundert Jahr Suppe; so stirbst du nicht bald." Lehet szaporítani a példákat mind a tárgyak 105