Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Gecsényi Lajos: Gazdálkodás és társadalmi mobilitás a „győri pusztán” a XVII. században

tóf győri lovaskapitánynak 15 esztendőre. E két forma közül a fűbérért történő odaengedés tulajdonképpen nem jelentett bérletet, csupán a használati jog időről-időre való alkalmankénti átengedését. A füvellő állatok tulajdonosai az állatok számára és az ott töl13 tött idő után fizettek, a bérlők viszont meghatározott jogokkal rendelkeztek. 1592-ben a győri püspökség urbáriuma szerint Pér elhagyott határát a pázmándi jobbágyok élték, legelőit és itatóhelyeit pedig Nagy János szolgabíró vette bérbe évi 40 forintért. Dyen előzmények után, lényegében azok szerves folytatásaként a pusztabérlet igazi felvirágzása a XVII. század folyamán, a tizenötéves háború befejezését követően ment végbe. Dolgozatunk e periódust kívánja felvillantani a történelmi és néprajzi vizsgálatokból jól ismert tanumeghallgatási jegyzőkönyvek segítségével. A legeltetésre használható földterületek megszerzéséért változatlanul a kelet-nyugati közvetítő marhakereskedelemben érdekelt nagykereskedők fáradoztak leginkább. 1620-ban Komárom megye közgyűlésén a megyei rendek levelet fogalmaztak Bethlen Gábor fejedelemhez, amelyben többek között a komáromi tőzsérek és kereskedők illetve a Dunántúl, a pusztán marhatartó személyek nevében panaszkodtak a csavargó és kóborló törökök ellen, akik miatt nem tudnak "a pusztán" marhát tartani. Kérték Bethlent, hogy járjon közben Karakas Amhát budai basánál a rablók elleni fellépés kieszközléséért. A kívánt területhez gyakorta nem is bérletként, hanem zálogtulajdonként jutottak hozzá. A győri Beccaria Virgil így vette zálogba bedeghi Nyáry Páltól a "puszta" legnagyobb faluját 17 Mezőőrsöt, es a főapátoktól a kismegyeri (tarisznyavari) határt. Mosoni Balogh Albert Tarcsapuszta egy részének zálogbirtokosa 200 ezüst tallérért adta tovább zálogjogát Tor18 kos Péter győri kereskedőnek. Az Iványos család nemességet szerző tagja, Iványos Miklós marhatőzsér 1652-ben 100 ezüst tallérért 80 évre megszerezte Bakochalap és Rétalap puszták részeit, 150 ezüst tallérét pedig 20 évre Bőny egy részét. Kétségtelen, hogy ily jellegű zálogtulajdon szerzésére csak a nemes tőzséreknek volt lehetősége. Győr felszabadulását követően - amint azt Erdély András polgár vallotta 1631-ben -, mindenki ott legeltetett és kaszált ahol akart. "Hogy mikoron Győrt Isten kézben adta es megh jeöttenek Owarrol akkor az faluk mind puztan voltának, és az ky holl akart zabadon kazalt minden ellenzés neküll, eöys akkor kaszait az tayon az mintt Feli Egyház vágjon és 20 az vita minden Idén ott kazalt azon helen." A szabad használatot azonban hamarosan felváltotta a bérlet, amely már meghatározott feltételekhez kötötte a hasznosítást: legeltetést és kaszálást. Nemes Hevenyessi Lőrinc Veszprém megye esküdtje 1625 januárjában Pápán arra emlékezett, hogy 1608/1609 folyamán amikor ő enyingi Török István tiszttar21 tója volt, a nyúliak bérelték a söptéri pusztát. Félegyházán, Torkos András tőzsér gulyája mellett ott legeltek kisnyúli Csomor Benedek és sági Varga Gergely jobbágyok marhái, nagynyúli Buzgó Balázs ménese is. Odor Balázs kisnyúli jobbágy szerint, aki Kalmár Simon győri kereskedő gulyása volt, az állatok szabadon járták a bérelt határokat Gönyü és Örkény között. "Mivell eö Kalmár Simonnak volt tiz esztendeigh Gulyássá, es eörzeöttenek azon az puztan tizenhatt rendebelly Gulya barmott es tudgya, hogy Gheönyeötwl fogwast ala mind Eörkeny neveö puzta falu heligh Járattak Gulyajokat és min80