Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Gecsényi Lajos: Gazdálkodás és társadalmi mobilitás a „győri pusztán” a XVII. században

denkor Kuthassy Jánosnak az mostany Apatur Vram Tiztartoyanak fizettek az feöld bért tüle." 22 1666-ban a Nagyigmánd és Kisbér közötti Csép pusztát a birtokos Balogh családtól a Pázmándon lakó Káposztás família évi 10 tallérért kapta bérbe, de ezenfelül a szénából még az un. tized-szénát is megadták. Iványos Miklós korábban búzát és ajándékot adott ugyanezen puszta bérleti jogáért. Mind a tized-széna, mind a gabona és ajándék a török föl23 desuraknak fizetett adóra engednek következtetni. Két, Csép pusztáról ismert eset mutatja azt, hogy a bérlők mily szigorúan ügyeltek a határhasználatra, és müy határozottan felléptek a jogosulatlanul legeitetők ellen. Igmándi Farkas János gulyáját, mivel ő maga nem bérelt itt legelőt, a Káposztás család a szentmartoni hajdúkkal elhajtatta. Több állatot levágtak, a maradékot pedig váltságért bocsájtották vissza. A pázmándi Burgia Ferencet, aki társaival ugyancsak a tüosban legeltetett Csép pusztán a bérlő gulyásai és ménespászOA. torai megtámadták , és halálosan megsebesítették. Olykor fordított eset is előfordult, azaz a tilosban ért személy támadt a bérlőre vagy képviselőjére. Segesdy István győri városi esküdt 1631 nyarán a szentvidi határban tiltott kaszáláson tetten érte Gyarmati Pált, és elvette a lovát zálogként. Gyarmati azonban útban a város felé megleste az esküdtet, és 25 vasvillával a kezében megtámadta. Az összetűzés végül a bíróság előtt folytatódott. 1672-ben a Gencsy Egyed főapát kérésére Szentiván határairól folytatott kihallgatások alkalmával László András pázmándi jobbágy vallotta, hogy egykor a szentiváni határban az itató melletti földeket a gönyüiek bérelték. Porkoláb János - Achády Pál sági jobbágya - mondta el, hogy hajdanán nagybaráti Berkes Andrással bérelték a szentiváni földet és az alsó-itatóig szabadon legeltettek, ("midőn Baráti Berkes Andrással megh bélölték a Sz: Iuani földet és marhákat örzöttek rayta, az Alsó itatoigh szabadon éltek mindéi ellenzés nélkül, és az három algyu heligh a feyér homokigh s az egész Örkénti hegi alliaigh mind szabadon bírták.") Szabó Pál banai jobbágy 30 évvel korábbra emlékezett, amikor a pázmándiak által bérelt itteni legelőkön juhokat őrzött. ("Hogy ez előtt 30 esztendőkkel megh belölvén az Szent Iváni földet, pázmándi juhokat őrzött egynehánj esztendökigh") Halász Mihály mezőörsi jobbágy olyanoktól hallott Szentiván igaz határairól, "kik a Sz:Ivani földet sok esztendökigh arendaban bírták." Hasonlóan vallottak etei, kisbaráti, kisnyúli lakosok, akik valamennyien mezőörsi és pázmándi gazdák alkalmazottaiként járták az állatokkal Szentiván földjeit. Csépi Mihály a bácsai prediális nemesek szolgabírája az apjával Pázmándon lakott, és ők is a szentiváni bérlők közé tartoztak. ("Pázmánt, ezen nevezett Gyeör vármegieben lakván az édes attia ezen fatensnek, és sok esztendökigh megh belölven marháinak az Sz:Iuani földet bizoniossan hallotta s értette azon édes attiátul és más pásztor legeniektül is, kik sok esztendökigh béllették es élték azon Sz:Iuani földet...**) 26 A Komárom megyei Neszkenye pusztáról 1672-ben Németh István és Csapi Mihály 27 banai jobbágyok mondták, hogy azt az ászáriak és mezőörsiek bírták bérben. 1678: "Mezeő Eörsi falubeliek ugi mint esztendőnkent való arendeas feöldekhez egi mas után sok esztendeökigh bekeségessen és szabadosan kaszáltak e, marhajokkal eltek e " - tette 81