Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Gömör János–Márton Péter–Hertelendi Ede–Benkő Lázár: Sopron és Daurfalva (Drassburg) égett sándainak kormeghatározása fizikai módszerekkel

SOPRON ÉS DARUFALVA (DRASSBURG) ÉGETT SÁNCAINAK KORMEGHATÁROZÁSA FIZIKAI MÓDSZEREKKEL Az Árpád-kori Magyarország nyugati határvidékének védelmi sávját, a gyepűt a természetes akadályokon kívül hosszanti sáncok és földvárak sora erősítette. E földvárak közül jó néhánynak fa-föld szerkezetű sánca - eddig pontosan meg nem határozott időben, módon, és még számunkra ismeretlen körülmények között - vörösre égett. Ezért ezeket az 2 erődítményeket vörössáncoknak, égett sáncoknak (Brandwälle) , sőt elvétve salaksáncoknak vagy cserépváraknak is nevezik. A legrégebben ismert vörössáncok közé tartozik a soproni és a darufalvi. Kutatásukat 1891-92-ben Bella Lajos, a Sopron megyei Régészeti Társulat titkára kezdte meg, és ő adta róluk az első leírást. A két, különböző típusú föld-fa szerkezetű erődítmény egymástól csak 10 kilométerre fekszik. Egyazon fontos hadiút elzárására épültek, a Bécsi medencét a Kisalfölddel összekötő őskori és római út vonalán, (l.kép) Együttes vizsgálatuk - amely most csak kormeghatározásukra terjed ki -, nem mélyed el az erődítmények szerkezetének leírásában, összehasonlításában. Mindkét erődben több kutatás is folyt, sajnos, főleg leletmentésszerű ásatások a sáncok egyes szakaszainak elbontásával kapcsolatban, így az egykori erődítmények fekvése, kiterjedése, szerkezete, relatív építési kronológiájuk hitelesen felvázolhatok. Annak ellenére, hogy néhány kutató "némi szakmai büszkeséggel" állapítja meg, hogy régészeti módszerekkel a soproni sánc abszolút kronológiai helyzete biztonsággal meghatározható a XI. századra ; más kutatók ebben a régészeti kerámialeletekkel is alátámasztott keltezésben kételkednek, és pld. Darufalva sáncának építését szerintük akár a XVI.XVII. században is feltételezhetjük. Meg kell jegyezni emellett, hogy a sáncok építése és kiégetése egyik feltevés szerint közvetlenül egymást követő folyamat, tehát a fa-föld szerkezetű sáncok építészeti jellegű átégetése feltételezhető. Ebben az esetben a sánc építési ideje a kiégéssel régészeti szempontból egykorúnak vehető. A másik feltevés szerint a már megépített, használatban lévő erőd bizonyos idő elteltével kigyulladt, vagy ostrom idején felégették. Ez esetben a sánc 49