Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Szakál Gyula: Túlélési stratégiák és kommunikációs manipuláció a szlovákiai magyarság körében

Ebben a marxista kommunikációs nyelvtől idegen írásban, vagy a szerző, esetleg a szerkesztő elhelyezett még egy "hithű" mondatot. A magyar kulturális egyesületről szólva ezt olvashatjuk: "A CSKP nemzetiségi politikájához hűen a CSEMADOK feladata az is, hogy tovább erősítse az "internacionalista barátság szálait a cseh és a szlovák nemzettel." Nagyon érződik, hogy ez a formula idegen az írás gondolatiságától. Nem is akart ezzel zárni. Balogh Edgár szavait idézve a kisebbségekben élő nemzet számára javasolta a "magkihordás, a gyümölcsöző munka, az okos alkalmazkodás és szívós megmaradás, egyszóval: a megvalósítások kisemberi méltóságát." Más oldalról közelítve meg ezt a gondolatot Fábry Zoltánt idézte. "De ez az emberré, emberséggé egyesítő gerinc, az európai és internacionalista elkötelezettség - magyarságtudat - nyelvtudat, nyelvhűség nélkül talajtalan és könnyen elsorvad." Kopernikuszi fordulat ez. Az írások mondanivalójának a kisebbség magatartását befolyásolni szándékozó lényege a következő volt: legyünk internacionalisták, engedelmes rendszerhű emberek és akkor magyarok maradhatunk. Most fordult a szemlélet. Ha azt akarjátok, hogy internacionalista elkötelezettségünk legyen, engedjetek magyarnak maradni. Hasonló véleményekkel más írásokban is találkoztunk. Voltak összetett és látszólag a hatalom számára szimpatikus nyelven írt munkákban "elrejtett" üzenetek is. Messziről, a tudományos - műszaki forradalom világától is el lehetett jutni, a nemzetiségi megmaradás kérdéséig. Az új kor követelményeinek megfelelően olyan embereket kell nevelni, akik meg tudnak felelni a kor igényeinek. "Fejlődésünk egy új szakaszához értünk, melyben a tények és az összefüggések alaposabb és mélyebb ismeretére van szükség". Milyen új magatartást ajánl a nemzetiségeknek ebben a megváltozott világban? Mindenekelőtt "önfeláldozó helytállást az ellentétes osztályokra nem tagolt szocialista társadalom felépítéséért és a nemzetiségi kategóriákért". A nemzetiségi magatartástípusokon belül ostorozta a "történelmi realitásokat tagadó ábrándokat". Nincs más lehetőség, mint itt élni. A létezést azonban csak nemzetiségként szabad vállalni és kell kényszeríteni az államalkotó nemzetet. Az ideológia formanyelvében ez így hangzik: "A nemzetiségi csoport sajátos, szocialista tartalmú nemzeti kultúrájának szabad kibontakoztatása vezet a szlovák nemzet és a csehszlovákiai magyar nemzetiség állampolgári integrációjához". Azt hihetnénk, hogy elvtelen kollaborációról van szó. A későbbiekben azonban kiderül, hogy inkább egy nagyon üres meggyőzési mechanizmusról. "Szocialista tartalmú" nemzetiséggé csak a kettős kultúra bázisán válhatunk. A szerves kétnyelvűség azonban "csak a teljesen birtokba vett anyanyelvi kultúra bázisán építhető". Az anyanyelv tökéletes elsajátítása minden továbblépés alapja. "Az ismereteket a szocialista egyetemesség szintjén, anyanyelven lehet a leggazdagabban elsajátítani, de tudni kell ezt a többség nyelvén is interpretálni. Ez adja ismereteink társadalmi presztízsét és a nemzetiség sajátos többletét." A kérdés az - folyik tovább a hatalom ügyes befolyásolása - hogyan nevelhetünk értelmes életet élő, szocialista magatartású magyar dolgozókat, akik látják és értik korunk fő fejlődési tendenciáit és ezek következményeit önmagukra tudják vonatkoztatni." 442