Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Szakál Gyula: Túlélési stratégiák és kommunikációs manipuláció a szlovákiai magyarság körében

sebbségek számára ez viszont végzetes attitűd. Az egyénnek lehet, hogy hasznos, a kisebbségi közösség számára azonban tragédia. Élni, boldogulni kell egyéni szinten és mint nemzeti közösség. Egyszerre nem kerülhetünk szembe a szocialista állammal mint hatalommal és az államalkotó nemzettel mint etnikummal. Alkalmazkodni kell a szocialista viszonyokhoz és miden lehetőséget ki kell használni, hogy magyarok maradhassunk. A közösségi küldetés marxista frazeológiáját a magyarság megmaradásának a szolgálatába kell állítani. Ha a fejlett szocialista társadalom felépítése a cél, akkor ehhez összefogásra, szorgal6 e mas, művelt emberekre van szükség. Az ismereteket azonban csak fejlett nyelvkészségre alapozva tudják a tanulók befogadni. A megismerési képességek bázisát az anyanyelv adhatja. Ha sikeres politikát akartok folytatni, nem szabad a magyarság boldogulását gátolni, nem szabad megengedni azt sem, hogy az "imperializmus ideológusai, szocialista országainkban az egységet megbontsák." Amennyiben a hatalom számára ez ennyire fontos politikai érték, fel lehet használni a nemzetiség védelmében. A nemzetiségi jogok megtagadása gyengíti a szocialista társadalom egységét, amit az ellenség ki tud használni. Az ideológia belső elemeit ütköztető álláspontokon túl, a politikai nyelvén belül, de annak határait igencsak feszegetve egyértelműbb üzenetek is megjelentek. Egy ilyen üzenettípus bontakozik ki az anyanyelvi oktatásról szóló gondolatok kapcsán. Alapsémája teljesen ideológiai töltésű. Életünket a "fejlett szocialista társadalom építése", és a "két rendszer közötti verseny" határozza meg. Nem szűkölködött teljesen értelmetlen marxista szóvirágokban sem ("a küzdelem fontos szakaszának a megvívása"). A feladat sikeres megoldása két feladatot ír elő. Egyrészt a "tudományos-műszaki forradalom" összekapcsolását a szocializmus építésével, másrészt a kelet-európai országok integrációját a "szocialista internacionalizmus" szellemében. A sikeres és hatékony társadalom "felépítéséhez" az iskolának is hozzá kell járulnia. Az ismereteket azonban csak fejlett nyelvkészségre alapozva tudják a tanulók befogadni. A megismerési és kifejezési készségek bázisát az anyanyelv adja, amely azonban mindig történeti tudatot is hordoz. Idéz egy felmérést, amelyből indirekt módon következtethetünk a nemzetiségi tanulók magyarságtudatára. Az elemző hiányolta az 57 tanuló által írt dolgozatokból a "céltudatos, hozzáértő és energikus társadalmi-politikai tevékenységet." Mindössze két tanuló támaszkodott a "marxista filozófia megoldásaira". (A szerzőnek egyébként ez volt a legfájóbb problémája.) Sajnálattal írta továbbá, hogy csak négyen említették a "szocialista nemzethez, nemzetiséghez tartozás kérdését". Tehát a megkérdezettek mindössze 0,7 %-a szeretett volna nemzetiségként valamilyen teljesen megfoghatatlan szocialista nemzethez tartozni. Az újság ezt igencsak sajnálta. "Kár, mert a szocialista társadalmi fejlődés folyamatában nem érzik a kérdés feloldásának tendenciáját, azt, hogy a szocialista nemzethez, nemzetiséghez való tartozás lassan megszűnik az embertől független vállalás lenni." A nemzetiségi közösséget tudatosan kell vállalni. Ha már beilleszkedünk, vállaljuk ! Mivel itt "szocialista nemzetiségről" lehet csak szó, ennek ára van. "Az egyén képességeinek és képzettségének megfelelő ponton sikeresen építhesse az osztálynélküli társadalmat." 439