Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)
Szakál Gyula: Túlélési stratégiák és kommunikációs manipuláció a szlovákiai magyarság körében
Az írások egy másik csoportjában rejtett formában, ha úgy tetszik ügyesen, de erőtel jesen megjelent a nemzetiségvédelem. Szó sincs a gondok, bajok, sérelmek nyílt kimondásáról, de - a cenzor engedte - "lehetőségek maximális fokán" igyekeztek orientálni a kisebbséget és presszionálni a hatalmat. Ezeknek a cikkeknek, sőt már tanulmányoknak a tartalma és kommunikációs mechanizmusa igen gazdag és sokrétű. Nyilvánvaló, hogy a marxista kommunikációs nyelvet nem léphették túl, de az ebben rejlő lehetőségeket ügyesen használták ki. (Közös úton szebb jövőnk felé.) A cím és a kezdő gondolat is szinte parancsként elhangzó állásfoglalás. "Pártunk - értsd a CSKP - megalakulása óta, tehát már 56 éve minden lehetőségére álló eszközzel harcolt és harcol ma is valamennyi Csehszlovákiában élő dolgozó jogaiért, tekintet nélkül nemzetiségükre. A marxizmus-leninizmus alapján mindenkor egybekapcsolta az osztályharcot a nemzetiségi egyenjogúságért vívott harccal." A kemény propagandisztikus szóhasználat után rögtön megváltoztatja véleményét. Elismeri, hogy a "nemzetiségi egyenjogúságért vívott harcban is többször lehettünk tanúi olyan buktatóknak, melyek akadályozták pártunk célkitűzéseinek fokozatos megvalósítását, a párt osztályokra támaszkodó nemzetiségi politikájának gyakorlatát." Talán az ideológiai formanyelv határáig jutottak el: vannak gondok, problémák. A kommunikáció a hatalmat vette célba, őt akarja meggyőzni. Módszerét tekintve olyan személyre, tekintélyre hivatkozott, aki a hatalom számára iránymutató. Kötelezően bukkan fel az orosz bolsevikok példája és a Szovjetunió nemzetiségi politikája. És nekik "Csehszlovákia Kommunista Pártja mindenkor hűséges tanítványa volt". A mondanivalót nyomatékossá téve az államalkotó nemzet számára egy Kalinyintól kivett figyelmeztető üzenetet küld'. "... aki meg akarja fosztani embertársát bármilyen formában is, egyik legdrágább kincsétől, az anyanyelvétől, akármilyen elgondolásból teszi is ezt, bármilyen jó forgatója is az illető a tollnak, mestere a szép szónak, ezzel nem tesz jó szolgálatot sem magának, de még kevésbé az emberiség haladásának." A kommunikációs fogás nyilvánvaló. Amit Szlovákiában senki sem mert kimondani, az Kalinyinnak szabad. A tanulmány a marxista ideológiában rejlő összes lehetőséget kihasználta. Az imperialista politikát a dogmatika sablonjai szerint kötelező elítélni. A politika elvárásait és logikáját itt úgy használta fel "nemzetiségvédelemre," hogy hangsúlyozza: a nemzetiségi jogok megtagadása gyöngíti a szocialista társadalom egységét. "Még fokozottabban elítéljük az ilyen törekvéseket - utalás a Kalinyi idézetre - ma, amikor az imperializmus ideológusai mindent elkövetnek annak érdekében, hogy szocialista tagországainkban az egységet megbontsák, gyöngítsék a szocializmus alapjait, egyenetlenséget szítsanak a szocialista közösség országai között az "oszd meg és uralkodj jelszó alapján." Ezekkel a gondolatokkal a hatalmat akarta befolyásolni és meggyőzni. Nem merte azonban ezt a logikát tovább folytatni és a nemzetiségek számára kedvezően lezárni a gondolatokban rejlő lehetőségeket. Egy éles fordulatával visszatért a propagandához, "a világ valamennyi becsületes és békeszerető emberének is tudtára adjuk, az ország nemzetei és 440