Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Szakál Gyula: Túlélési stratégiák és kommunikációs manipuláció a szlovákiai magyarság körében

Legyünk kollektívek, ne atomizálódjunk, mert így felhasználnak bennünket. A kollektivitás ideológiai köntösébe elbújtatható a magyar közösség. Ezek a gondolatok a kommunikációs mechanizmusban többször visszatértek. A kommunikációs formanyelv azonban fogva tartotta a gondolatokat. Az írás szemléletébe nem illik be egy - öntudatlan - nyelvi megkülönböztetés. A történelmet illetően "cseh és szlovák történeti hagyományokról" beszél, míg a magyar nemzetiséggel kapcsolatban "csehszlovákiai magyar haladó - kiemelés tőlem - hagyományokat említ." A klasszikus marxista ideológia történetszemléletéről és nyelvéről van szó, amely az egész múltat nem vállalja föl, hanem csak a neki megfelelő mozzanatokat. A haladó hagyományok megkülönböztetés a forradalmakat és munkásmozgalmi hagyományokat jelentette. Számunkra az üzenet azt jelenti, a magyar kisebbségnek vannak olyan hagyományai is - a nem haladók - amelyeket talán még szégyelleni is kell, szemben az egységes "cseh és szlovák történelmi hagyományokkal." Az ilyen megkülönböztetés pedig eleve nem teszi egyenértékűvé a két nemzetet. Vélhetően azonban itt egy kötelező jelző öntudatlan alkalmazásáról van szó. Az írás egész gondolatisága ugyanis nem kirekesztő. A szocialista kultúráról írva kijelentette, hogy mindenkié. Egy etnikailag homogén környezetben ez a gondolat nem egyéb mint politikai frázis. Esetünkben azonban egy kisebbség kommunikációs viselkedéséről van szó. Ennek a kijelentésnek a többszöri hangoztatása - felszínen tartása - amelyet a hatalom el kell, hogy fogadjon, mert saját ideológiájának egyik axiómája, azt jelenti, hogy a kultúrától senki, így a magyarság sem fosztható meg. Figyeljük meg hogyan használták fel az ideológiai formanyelvet saját céljaikra. Ha a "csehszlovákiai magyarság is az állam szerves, megbonthatatlan egészéhez tartozik", akkor a kultúra, "amely immár nem a kiválasztottaké", mindenkit megillet "társadalmi, nemzeti, nemzetiségi megkülönböztetés nélkül", tehát a magyarokat is ! Ez az üzenet elsősorban a hatalmat célozta meg, neki szólt, rajta kérte számon saját kijelentéseit. A kisebbségi magyarsághoz egészen más stílusban szólt. "Létünk - értsd nemzetiségi - alapfeltétele a valahová tartozás", és rögtön utána explicitté téve "mert rólunk van szó". Egyértelmű útmutatás. Ha a történelem úgy hozta, hogy elszakadtunk az anyaországtól, már nem tartozunk oda, ezen változtatni nem lehet. "A puszta nemzetiségi lét nem cél és nem érték." Ajánlott megmaradási stratégia, a "szocialista államhoz és közösséghez" tartozás. Elsősorban a szocialistához kell tartozni. A cseh és szlovák jelzőt el is hagyta. A szocialista eszme internacionalizmusa talán megvédhet bennünket. A nemzetiségi lét "értékké csakis azáltal válik, ha nemzetiségi sajátosságai és léte tudatában, szocialista viszonylatok között is a lehetőségek maximális színvonalán vállalja közösségi küldetését." Az üzenet egyszerű. Élni, boldogulni kell!! A szocialista viszonyok között élő kisebbségekre, ha lehet még nagyobb, kettős nyomás nehezedett. A keleti totális - rendszerek immanens velejárója, állampolgárai apátiája. Az államalkotó nemzet tagjai számára ez nem olyan káros, sőt a túlélés egyik fajtája. A ki438