Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Szakál Gyula: Túlélési stratégiák és kommunikációs manipuláció a szlovákiai magyarság körében

AJÁNLOTT MAGATARTÁSMINTÁK A HETVENES ÉVEK VÉGÉN Legyünk jó alattvalók, hogy magyarok maradhassunk! - sűríthetnénk a kollektív cselekvés lehetőségeinek és az egyéni boldogulási stratégiáknak egyik típusát. Egy a CSEMADOK feladatait elemző írásról van szó. Az író státusa (CSEMADOK KB titkára) biztosítaná a propaganda hitelességét. A nyitó képben kurzív betűkkel szedve, konkrét állásfoglalást közöl a CSEMADOK feladatairól, amely szerint támogatni kell a szocialista állam politikáját. Egyértelmű ez, hiszen egy totális rendszerben, nem elegendő a politikát csak elfogadni, hanem minimum támogatni kell. A második pontban a "CSKP marxistaleninista nemzetiségi politikájának elveivel összhangban" segíteni kell az állami és egyéb szerveket a magyar állampolgárok "kulturális élete és saját nemzetiségi kultúrája feltételei rendszeres fejlesztésének biztosításában". Szó sincs arról, hogy a csehszlovákiai magyar kulturális szervezete autonóm módon - mondjuk az alkotmánnyal összhangban - fogná össze a magyar nemzetiséget, hanem a párt elveit teljesen elfogadva csak segíteni kell az állami szerveket a kultúra fejlesztésében. Érdemes reagálni ennek a fogalomnak a szerepére. A marxista ideológiai teleologikus szerkezetéből következendően a fejlődés, fejlesztés az egyik kulcsszó. Egy előre meghatározott, jól körülírt célig kell eljutni. Ennek a folyamatnak az eszközrendszerét biztosítaná a direkt társadalomirányítás és a kommunikációs mechanizmus. Különösen a kommunikáció (agitáció, propaganda) szerepe értékelődik fel és válik diszfunkcionálissá. A szavak realitásuktól elszakadva azokat eszmeileg átértelmezve és meg sem értve, megnő a kijelentések szerepe, önálló életre kelnek. Kialakul egy illúzió, hogy a kimondott szavak, mágikus értelemben pótolják a konkrét tetteket. Az írásban a konkrét politikai állásfoglalás kibővül a kommunikáció differenciáltabb technikájával, ahol a képalakító tényezőket vették célba. A tervteljesítésről és a munkasikerekről szólva kiemelte, hogy ezekhez a "sikerekhez nagy mértékben járultak hozzá a csehszlovákiai magyar dolgozók ill. a kulturális szövetségünk tagjai, ki-ki a maga munkahelyén, közéleti posztján egyaránt". Megdicsérte azokat a kultúrmunkásokat, "akik a munkahelyi feladatok becsületes elvégzése után" segítik a CSEMADOK tevékenységét. Az írás szóhasználata zárt. A Szlovákiában élő magyar anyanyelvű polgár csak "csehszlovákiai magyar dolgozó" lehet. A nemzetiségi kultúrával foglalkozni is csak "kultúrmunkásként" lehet. A kifejezetten a nemzetiségi létre utaló információkat a szükségesnél is jobban kell becsomagolni a marxista formanyelvbe. Ezek a kommunikációs technikák jelölik ki a kollektiv cselekvés lehetőségeit és útmutatást adnak az egyéni életstratégiához is. Politikailag támogatni kell a Csehszlovák Kommunista Pártot, becsületesen dolgozni, és ezek után, mintegy jutalmul, ápolni lehet a kulturális örökséget, magyarnak lehet maradni. Ez a hatalom kívánalma. A kisebbség válasza egyértelmű. A magyar nemzetiség identitásának minimális megtartása árán hü alattvaló lesz. 435