Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Szakál Gyula: Túlélési stratégiák és kommunikációs manipuláció a szlovákiai magyarság körében

a küzdelem igen nagy arányban (77,2 %) fordultak elő. Az írások tartalma optimista alaptónusú egyáltalán nem indokolná a jelzők üyen használatát. Szükséges megjegyezni, hogy ez a nem túl pozitív környezet a legtöbb esetben a múltra vonatkozott és a nehézségek mára már eltűntek, minden gondot megoldottak. Nehéz eldönteni, hogy müyen arányban kódolták az aktuális problémákat és milyen arányban használták a marxista kommunikációs sablont, ahol a múlt negatívumait örökösen szembeállítják a jelen gondtalan világával. Érdemes kiemelni a megoldás módját. Nem arról van szó, hogy egy autonóm etnikai közösség harcolja ki jogait és oldja meg gondjait. A nemzetiségekkel az országnak (értsd: a szocialista állam) kell foglalkozni, amely állandó figyelmet szentel rájuk. A siker sohasem képzelhető el a CSKP, vagy a kormány lenini nemzetiségi politikája nélkül. A kor (1977-es év) nemzetiségi létezésének alapvető formája volt a kulturális tevékenység, mivel más együttműködési forma nem jöhetett létre. Az előfordulásoknál csak azokat az eseteket vettük figyelembe, ahol hangsúlyos értelmezést kapott. (Nem kapcsolódott a magyar és a nemzetiség szóhoz.) A mintában (24 cikk) 19 üyen megjelenést tapasztaltunk, amelyek 78,9 %-a kifejezetten az ideológia kommunikációs nyelvébe ágyazódott. A kultúra szó kapcsolódásaiban és környezetében ^forradalmi harc, a fejlődés, a munkásmozgalmi hagyományok, a dolgozók öntudata, az internacionalizmus stb. jelent meg. Autonóm, a kultúrához valóban kapcsolódó környezet, ahol az értékekkel, az anyanyelvvel stb. foglalkoztak, alig-alig fordult elő. A legkevesebb autonóm előfordulása a nép szónak volt. (A népszokások, népdal, stb. szerkezeteket nem vettük figyelembe.) Csak azokat figyeltük, amelyeknek önálló üzenete volt és nem a CSEMADOK működésének technikájára vonatkozott. Az ilyen típusú előfordulások száma tíz körüli volt, ami az évfolyam egészét tekintve nem mondható túl nagynak. A nép szó környezetében túlnyomórészt az ideológia kifejezései tűntek fel. A haladás, a szocialista hazafiság, dolgozók, osztályelnyomás, stb. volt a meghatározó kontexus. Volt egy szűk használati sáv, amely a nép mint (magyar) etnikum megmaradására irányult, de inkább ennek kereteit célozta mintsem, hogy ki merte volna mondani az üzenet igazi lényegét. Ilyen esetekben a népi hagyományok ápolásáról, a nép legsajátosabb gondolat és érzésvilágáról és az életbentartott nép szokásairól beszéltek. Mindössze egy-két helyen találkoztunk a nép és a magyarság szavak olyan környezetével, ahol expressis verbis mondták ki, hogy az etnikum (nép) egyetlen célja "történelmi küldetése" a megmaradás. Ennek a véleménynek a kimondásához a korszakban igencsak nagy bátorság kellett. Kommunikáció - technikailag ezért, az ilyen súlyos kijelentéseket, üzeneteket egy megfellebbezhetetlen (baloldali) tekintély jelen esetben Balogh Edgár és Fábry Zoltán szájába adták. Balogh a népet a nyelvhez, kisemberi méltóság a megmaradáshoz és az alkalmazkodáshoz kötötte. Fábry is a nyelvhez kapcsolta az etnikumot, majd az "emberré, emberiséggé egyenesítő gerinc, az európai és internacionalista elkötelezettség és a magyarságtudat (kiemelés tőlem) következett. 434