Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Ág Tibor: Betlehemes játékok Csallóközben

BETLEHEMES JÁTÉKOK CSALLÓKÖZBEN Amikor 40 évvel ezelőtt első népdalgyűjtő utunkra indultunk, az volt a meggyőződésünk, hogy már csak azokon a helyeken találunk értékes hagyományanyagot, ahol még népviseletben járnak a falusiak. Ezért, először a Zobor-vidékre, Nyitragerencsérre és Kolonba, majd a Komáromtól északra fekvő Martosra mentünk. Nem is ért csalódás bennünket, hisz már az első gyűjtőút eredménye gazdag volt. Csallóközben már a századforduló idején sem jártak a falusiak népviseletben. (Bizonyíték erre, hogy a budapesti Néprajzi Múzeumban, egy gútai női viseleten kívül - amelyen erősen érezhető a korabeli polgári divat hatása semminemű népviseletet sem találtunk Csallóközből). így az első csallóközi népdalgyűjtő utamhoz sem fűztem különösen nagy reményeket. Már csak azért sem, mert Csallóköz néphagyományáról a század elején megjelent "Magyarország vármegyéi és városai" című sorozatban is csak ilyen megállapításokkal találkoztam: "Az un. folklore kutatójának nem háládatos terrénum Komárom vármegye. Az, aki ezekben ősit keres, már jórészt későn jött, ami még van, - pedig mindenesetre van, - nagyon csekély töredék a gazdagabb múltból, s ennek a kifürkészése is hosszadalmas." Pozsony vármegye kötetében Pápay Samu tollából pedig a következőket olvastam:.... A népregék után áttérhetnénk a vármegyében dívó helyi vonatkozású népdalokra, de ilyeneket alig ismerünk. A közkeletű népdalok, melyek a magyarok között el vannak terjedve, mindenütt ismeretesek. Ha valamiben mégis eltérnének más vidékek ismert népdalaitól, az egyszerű elferdítés. (Sokatmondó megállapítás). Egy másik helyen már biztatóbb sorokat olvastam: "A pozsony vármegyei magyarok között a mindenütt ismeretes ünnepi vígasságok és szokások járják, de lassanként kiveszőben vannak. A Betlehemes járás, a három királyjárás, a húsvéti öntözés, az aratóünnep stb. majd mindenütt, kisebb-nagyobb czeremoniával divik"... Ezek szerint a néphagyományról szóló fejezet írói nem voltak gyűjtők, az információkat valószínűleg a csallóközi falvak értelmiségétől, vagy a földbirtokos ismerőseiktől szerezhették be. Első csallóközi népdalgyűjtő utamon bebizonyosodott, hogy Csallóközben is van néphagyomány bőven, csak nem olyan könnyű hozzáférni. Ez a hagyományanyag is nagyon értékes, csak annyira a felszín alatt van, hogy felkutatása nagyobb fáradságba kerül, mint a köztudatban is hagyományőrző vidéknek számító Nyitra-környéki magyar falvakban. 361