Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)
Ágh Zsófia: Isten zászlai
gondjokat viselni illendő ruházattyokat, és táplálásokat meg adni, ügyetlen voltokat oltalmazni, hogy másokk sem terhére, sem lába kaptzái ne legyenek. Ide járul az is, hogy a Luntzerekről reám, és árváimra háromlott just ha halomások történne hamarjában, tehát a Luntzer maradékokat is elégíttse ki fent nevezett férjem: Ezekután senkinek semmi keresete férjemen nem lehetvén. Az én kedves férjem pedig a miket ezen gazdaságba akár készpénzben, akár jószágban behozott, és közre adott, a mint úgy is a Városi Tanáts előtt hitelesen fel jegyeztetik, és magam el esmérem, ha idővel ő innen meg akarna változni, mint tulajdonát kivihesse, úgy ha holta történne is aző attyafiai és Successori követhessék. Hogy pedig az légyen végső akaratom, és rendelésem a mint fent szorul szóra le vagyon írva, és előttem pontrúl pontra értésemre el olvastatott, bizonyítom, magam saját kereszt vonásával megerősítem, és a jelenlévő Betsületes Tanátsokat mint meg hívott bizonyságokat arra kérem hogy ezen végső akaratom, és rendelésem nagyobb erejére és bétellyesítése végett magok tulajdon alól írásával meg erősíttsék. Költ Febr. Wén 818ik észt. Pausits József város Bírája Kohl nhof fer A nna Mária vonása Rajzinger Mihály Kamarás Bizonság Németh Pál Bizonság Tanáts Mészáros József Tanáts Bizonság Legény János Város nótáriusa irta a Testamentom tevőnek nevét ugyanannak akarattyából Legény János Város Nótáriusa álltai felvétett és bizonyitatik /A külső oldalon: A zászlókra hagyatott 100 ft N. Martonits György befizette 30. Juny 822./ (Forrás: Városi Levéltár, Mosonmagyaróvár - A testamentum a tanulmány írásának idején került a halászi kúm. kat. parókiáról a mosonmagyaróvári levéltárba, ahol később került beleltározásra.) n. A HALÁLRA VALÓ KÉSZÜLÉS A testamentum a halál felől nézett élet: jog, vagyon, juss, igazságszolgáltatás; adomány és kitagadás, hit és remény a továbbélésre, a halál természetes elfogadása, és annak meg nem értése, hogy a halál valami más, ami megszüntet számunkra jogot, jusst, igazságot és reményt. A végrendelkezés utolsó kívánságunk, hogy saját igazságunkat és szokásainkat, amely az élő közösséghez kapcsolt minket, betartsák, hogy még egyszer főszereplői legyünk egy ünnepnek, ami rólunk szól. Fontos tehát, hogy az ünnep szép legyen, és rendelkezésünk 333
