Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Kiss Ákos: A soproni egykori Orsolya-rendi iskolaépület alatti császárkori épületmaradványok

II. helyiség. (Az A,B,C, etc. jelzések az orsolyita épület alagsora pincerekeszeinek jelölései; a feltárások e rekeszekben történhettek; a római kori épületmaradvány ezeknél jóval nagyobb helyiségeit római számokkal láttam el.) Itt a fűtőberendezés négyzetes téglákból egybeállított padozattartó pillérei négyszer ötös sorokban - mintegy húsz pülér - kerültek elő a törmelékből (17,5x19 cm.ker.). Utóbb errefelé még további két pillérsor is mutatkozott; ezek téglapillérei azonban jóval vastagabbak voltak (27x27 cm-es ker.). A pillérek közeiben vörös hamu, korhadó fadarabkák voltak észlelhetők. Innen származik 10 db bélyeges tégla is; jobbára a legio I. adivtrix bélyegeivel. Errefelé a hypocaustum alsó-felső szintjeit is megállapíthattam; eszerint annak magassága itt 55 cm volt, felette 25 cm-es terrazzo réteggel. E helyiség déli oldalán a sötétesbarnára égett vöröses kőlapokkal kibélelt faszéntörmelékes fűtőnyílás is előkerült. A hypocaustum tér nyugati oldalán annak félmagasságában, talán eredeti befoglalásban hatalmas faragott mészkőlap küszöb tűnt elő. Ebben a helyiségben a padlózattartó téglapillérsorok déli irányban is tovább folytatódtak. A hypocaustum tér alsó padlózata csupán döngölt talajúnak bizonyult. Itt habarcsba ágyazott kis kövek egybeálló, szilárd rendszeréből kivételesen az egykori járószint kiképzése is megállapítható volt. A helyiség északi zárófala hét 40-45 cm szélességű, 60 cm magas téglaboltíves nyílással áttört. E melegáteresztő nyílások (praefurnii) nagyobbmeretü, erősen fűthető helyiségre utalnak. Az egyik boltív - kelet felé a negyedik - római kori téglákkal utólag olyanképpen berakott, hogy azokat semmiféle kötőanyaggal nem illesztették össze. Az eltávolítható elzárás a fűtés szabályozását szolgálta. A helyiség fűtőterében azonfelül terrazzo anyagú 25 cm vastag öntött fal is mutatkozott. Az egykori terrazzo padlózat leszakadt, alábillent nagyobb darabjai is több helyütt megfigyelhetők voltak. Ebben a térségben, akár a feltárás egész területén, később behordott, behullott törmelék töltötte ki a hypocaustum teret, amely jobbára a római kori épület egykori lepusztult felső részeiből való és téglarészletekből, imbrexekkel vegyes tetőfedő cserepekből, fehér és rózsaszínű habarcsanyagból, etc. állott. A kerámiamaradvány is ezekből került elő. Itt azokból a nagyméretű, 7-8 cm vastag téglalap töredékekből is találtunk, amelyek a fűtőtér pilléreire helyezve felül a járószint alapját képezték. A töredékes fűtőtéglák (tubi) derékszögben behajlók, nem a szokásos négyzetes metszetűek. A törmelékben II-III. századi szürke házikerámia töredék is akadt. A feltárásnak már a kezdeti szakaszában szembetűnő volt, hogy a II. sz. helyiség falai, fűtőterének pillérsorai a római kori maradványok feletti jelen épület egészének, felosztásainak tájolásaival egybeesnek. A következő III. sz. helyiségben (A pincetér) akadtam elsőízben az elpusztult mozaikpadlózat szemeire. Ezek fehéres mészkőszemcsék (tesserae), majd egy fehér-fekete mintás egybeálló töredék is előkerült itt. A feltárás során azonban errefelé a további átvizsgálás nyomán sem találtunk egyébre, mint elvétve a fehéres habarcsanyagú római padlózat maradványaira. Az egyik sarokban azonban az egykori vörös terrazzo járószint kis részlete is megállapítható volt. Ezt a helyiséget észak felől opus incertum kőfal határolja. Az erre merőleges, a járószint alá 2 m mélységig nyúló északi irányú másik fal 40 cm vastag. Ezen a helyen 20