Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Grábics Frigyes: Színjáték a reformkori és a forradalmi Győrben

fennmaradt kézirat tanúskodik. De ugyanezekben az években a vízkereszti csil­lagjárás és a „Szent Gergely napján az gyermekek által szokott házanként való Sz. Gergelnek éneklése" ,,... ennek utána el hagyattam parancsoltatik.". A tilalom — szerencsére — hatástalan volt. Kodály Zoltán „magyar iskolás fiúk nótái szerint" komponálta a Gergely-járást, a betlehemjárás ma is létező szokás. De az említett liturgikusjáték-származékok mellett és az úrnapi körme­net és játék mellé a 18. században kialakult a város 1598-i visszafoglalásának ünneplése, 1763-tól a Szent László-körmenet, 1771-től, ill. 1790-től a Szent Jobb, majd ismételten a korona fogadása is dramatikus-teátrális hagyomány lett. Mindez ünneplések együtt s a benne fontos szerephez jutó egyházi és polgári zene is segítette a város lakosságát a hivatásos színjátszás fogadásában. 11 Játszóhelyek és épület az első német társulatoknak A német nyelvterület vándortársulatainak magyarországi útvonalába be­letartozott Győr, számottevő létszámú polgárságával. Az első, igen szerény szín­vonalú csoportok a piactéren deszkabódéban játszottak: egy 1746-i adat szerint a jóhírű Fehér Bárány Szálló termében is. Az intézményesülés irányában az első lépés 1763-ban következett: Berner Félix felépítette az első, bár egyelőre deszkaszínházat, és ettől az időponttól kezdve vált sűrűbbé, majd rendszeressé a színjátszás. A színházépületben azonban helyet kapott kötéltáncos, szemfény­fesztő, állatidomár, cirkuszos is, 1784-ben pedig már a második deszkaszínház épült fel az elhasználódott régi helyett. Ezt már a város építtette — másfél év­századra kiható érvénnyel a Rába szigetére. De ez is csak nyári üzemre volt al­kalmas; 1788-ban fel is bukkant az ötlet, hogy a feloszlatott jezsuita rend há­zában az alkalmilag játékhelynek használt földszinti ebédlőt egész éves játék­hellyé lehetne alakítani. Viszont hibája volt az ötletnek, hogy a rendház nem a városé volt, így a bérleti díj sem őt illette volna. Egy következő elgondolás a ferences templomot és házat vette célba, a megvásárlandó épületben színház, tornyában tűzjelző állomás létesült volna. Ez is csak terv maradt, téli színházul ezután is a volt jezsuita refektórium szolgált. Ujabb fordulat 1798-ban következett. Reinpacher József először kávéház nyitására, azután színház építésére kapott engedélyt. A vállalkozás azonban ba­lul ütött ki, néhány év múlva eladta, majd az új gazdától 4 ezer forintért, az eredeti építési költség feléért a város vette meg. Így nemcsak a játszási enge­déllyel, hanem 1804-től a színházépület bérletének feltételeivel is a várostól függött a színházigazgató. Az épülettel együtt értékes felszerelés is került a vá­ros tulajdonába. 12 Rongálta az épületet és a berendezést, felszerelést 1809-ben a francia meg­szállás. Mert bár az első napokban a francia tiszteket — mint egy korabeli napló mondja — nem a színdarab, hanem a kíváncsiság elvitte a színházba (Kuntz Kristóf társulata játszott itt), később 5 hónapon át kaszárnyának és is­tállónak használták. Ettől kezdve állandó terv volt új színház építése, de mindig csak renoválás lett belőle. Ezek közül a legeredményesebb, az épület küllemét is előnyösen formáló az 1834-i átépítés volt, a reformkori Győr jeles építészének, Fruman Antalnak a tervei szerint. Egyszersmind ez volt az első alkalom, amikor a szín­ház hívei szervezetten léptek fel, egyesületbe tömörültek: Ecker János és Czeh 95

Next

/
Oldalképek
Tartalom