Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Dominkovits Péter: Adatok a Győr megyei agilisek XIX. századi történetéhez 1800–1848

diumot adni, insurrectiot adni és paraszti módon adózni". A közgyűlés Török véleményét méltányolta, de teljességgel nem osztotta. Az előfogatok adása és más közterhek alól felmentette az agiliseket, de személyük továbbra is adó alá tartozott.

28 A bizonytalanságokat községi szinten kihasználó felpéci agilisek 1802—1811 között tartózkodtak a kirótt termények utáni adófizetéstől. Erre a község és a község határához tartozó, közlegelőből szőlőheggyé vált Halihegy adózóinak 1810—1811 során írt panaszai vetettek fényt. Először 1810 decemberében csak arra hívták fel a közgyűlés figyelmét, hogy Felpécen többeket agilisként írnak össze, pedig a megyei szabály szerint nem is azok. A vizsgálatot folytató Karkoványi főszolgabíró a panaszosoknak igazat adott, és sürgette, hogy a jogtalanul agilisként kezeiteket az adózók közé írják.

29 A második lépésben szegényedésükre, állataik hiányára panaszkodó adózó jobbágyok és zsellérek javasolták, hogy a megye a régi gyakorlatot alapul véve (!) terheiket az agilisek „termesztményi adóztatásával" csökkentse. A panasz kivizsgálására kiküldött Karkoványi 1811 szeptemberében a következő értékelést adta a közgyűlésnek: a felpéci agilisek — bár személyük adó alá tartozik — a dicákhoz kivetett rozs, zab, széna, szalma részt mentességükre hivatkozva nem akarják megadni, e terheket eddig a zsellérekre hárították. Mivel az agilisek a kivetést más járásokban zokszó nélkül teljesítik, a felpéciek panaszát a kivizsgáló főszolgabíró semmiképp sem támogatta. A vármegyei közgyűlés az 1802-től fennálló tartozás megadását rendelte el. A 425 ft 45 kr-t éves arányos kivetésben a további folyamatos adózás mellett kellett befizetniük.

30 1820-ban a kisbaboti agilisek Sopron vármegye szokására hivatkozva a termékeik és a kereskedésük utáni adó mérséklését kérték.

31 A következő évben a június 18-i győri országos vásáron esett sérelmüket panaszolták: áruik és állataik vámmentességét figyelembe sem véve a győri külső vámnál megvámolták őket. A károsult kisbabotiak ismételten a soproni példára hivatkoztak, mikor e sérelem orvoslása mellett a katonaságnak adandó „termesztményi adók" megszüntetését is kérelmezték. Ekkor a megyei közgyűlés még mind a két kérést elutasította,

32 de ezt már nem tehette 1822-ben, amikor a két legerősebb agilis lakossággal bíró falu, Felpéc és Kisbabot „nőági nemesei" e sérelmeket együttesen ismételték meg. Az augusztus 22-i közgyűlés az önellentmondás csapdájába esve régi szokásra hivatkozott, midőn a vámfizetés alól felmentette a folyamodókat.

33 A Helytartótanács 1825. évi 7812. sz. leiratában az agilisek közteherviseléséről, a helyi szokásokról kérdezte a megye tisztikarát. A jelentést előkészítő bizottság megállapította, hogy az agilisek a közadók fizetése mellett a megyében állomásozó és azon átvonuló katonaság számára is az adózó néppel arányosan szolgáltatják be a terményeket és vállalnak részt a közterhekben.

34 Az 1843—44. évi reformországgyűlés az általa alkotott IX. törvénycikkben a közmunkák szabályozását írta elő. Ez a szabályozás Győr megyében is szükségessé tette a közmunkák új összeírását, és azok kivetését. E munka elvégzésével megbízottak — a közgyűlés által is megerősítve — a régi szabályozást hagyták meg az agilisek ügyében, azaz nemesi birtokuk után nem, csak a személyük után tartoztak adóval.

35 E kötelességek újbóli leszögezését a nemesi birtokok adóztatását sérelmező egyéni panaszok — mint pl. Somody János és Fiaskó Mihály szapi molnároké — is szükségessé tették.

36 A vármegyei rendszabás következetlen végrehajtására mutat a kis- és nagybajcsi agilisek 1847. évi folyamodása. A két curialis község „nőági nemesei" 34