Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Gecsényi Lajos: Győr kereskedelmi szerepének változása a XVI. században

zugi elpusztult falvak — Boldogasszony, Féltorony, Szentandrás — határa csakúgy szűknek bizonyult a több tízezer állat számára, mint a Mosón és öttevény közötti terület szabad legelői.

59 Gaspar Proksch magyaróvári harmincadellenőr 1572-ben, amikor helyszíni vizsgálatot tartott Győrben az elővásárlások ügyében, s azok megszüntetésére javaslatot készített, már nyomatékosan említette a Magyaróvár környéki legelőgondokat. Leírta, hogy az alföldiek a legelőhiány miatt nem szívesen hajtják tovább Győrnél állataikat, sőt alkalmanként Magyaróvárról is visszahajtják az eladatlanul maradtakat. Győrtől keletre ugyanis kitűnő legelőket találtak, melyekhez hasonlókat Magyaróvár környékén kétszeres pénzért sem lehet kapni.

60 1573-ban és 1578-ban a magyaróvári, mosoni, rajkai, halászi, lébényi, apetloni (valamennyi falu a magyaróvári uradalom része, ami nyomatékosan jelzi, hogy az uradalom falvai mily jelentős szerepet játszottak a marhakereskedelemben!) és a győri kereskedők újból és újból kérték az Alsó-Ausztriai Kamarát a barátfalui (mönchhofi) királyi ménes legelőjének átengedésére, tekintettel a vidéken évente áthaladó 80 000 marha legelőszükségletére. A Kamara a kérést minden alkalommal elutasította.

61 Nem csak a legelőkkel volt azonban gond. 1574-ben királyi leirat tájékoztatta Eck Salm gróf főkapitányt a marhakereskedők panaszairól. Miként a Kamara az uralkodó nevében írta, a győri káptalan és prépostja öttevény mellett itatási és legeltetési díjjal terhelte a kereskedőket. A helyszínen járt kamarai biztosok azt javasolták, hogy néhány órás legeltetésért a földesurak ne kérjenek pénzt, ezzel szemben adjanak lehetőséget a szántóföldek által közrefogott marhahajtó utak szélesítésére. A kedvező szélesség — a biztosok véleménye szerint — 50—60 öl volt, két oldalán széles, mély árokkal, melyet á marha nem tudott átugrani.

62 Ebben a helyzetben az elővásárlások korlátozására, a győri adásvételek biztonságának növelésére, egyúttal az ottani legelőterület megtartására kompromisszumként csakis egy győri heti marhapiac engedélyezése jelenthetett megoldást, bármennyire is nem szívesen látta volna ezt a magyaróvári uradalom. Az 1580-as évtized kezdetére problémáikat maguk a hódoltságiak oldották meg, amikor tanyát vertek a győri várfalak előtt (az ún. Fehérvári vagy Sokorói vagy Török kapu előtti térségben), ahol a káptalan földjén az új vásártér kialakult, s a város régi piactartási jogára alapozva „megalapították" a szombati heti marhapiacot. Erről 1581 júliusában értesülünk, amikor a fentebb felsorolt Magyaróvár környéki tőzsérek kérték e piac („durch die Türggischen handelsleut neu aufgerichtete oxenmarckt zu Raab") megszüntetését.

63 A folyamodvány széles körű vitát váltott ki. Véleményt nyilvánított nem csak a bécsi marhavásár felügyelője (a Handgraf), a magyaróvári főharmincados, de Ali budai pasa és Ozmán aga, váci török főharmincados is. 1582 májusában a Budán időző Nyáry István császári követ jelentette, hogy a budai török főemberek erőteljesen támogatják a hódoltsági (budai, kecskeméti, ráckevei stb.) tőzsérek kívánságát a győri hetipiac fenntartása és törvényesítése iránt, és erről császári döntést szeretnének. Néhány nap múltán a pasa személyesen is írt, és kérte a piac működésének engedélyezését. Az uralkodó által kiküldött bizottság, Andreas Teuffel báró, főkapitány vezetésével alapos helyszíni szemlét tartott, meghallgatta a győri káptalan és a városi tanács véleményét is (mindkét testület tiltakozott a piac megszüntetésé ellen), majd előterjesztette jelentését. Ebben megállapították, hogy az ősi magyaróvári 34