Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Gecsényi Lajos: Győr kereskedelmi szerepének változása a XVI. században

piac körül valóban legelőhiány keletkezett, s ez elégedetlenséget okozott a hódoltsági kereskedők között. Az új győri piac ellen viszont elsősorban a bécsi mészárosok és marhakereskedők tiltakoznak, mert Lucas Bazin Győr környéki törvénytelen „elővásárlásai" megfosztják őket a megfelelő minőségű és menynyiségű szarvasmarha felvásárlásának lehetőségétől, ezen felül pedig árdrágulást idéznek elő. A bizottság kompromisszumos javaslatot tett a gondok megoldására. E szerint a Mosón és öttevény között szántóföldként használatba vett legelők egy részét néhány éven belül vissza kell állítani, s ezzel párhuzamosan a barátfalui ménes legelőjének felét a tőzséreknek átengedni. így a magyaróvári piaccal kapcsolatos legeltetési gondok elvileg megoldódnak. Addig is azonban míg a korábbi helyzet a gyakorlatban visszaáll, az elővásárlások megszüntetésével biztosítani kell az új győri, szombati hetipiac zavartalan működését. Az eladatlanul maradt állatokat természetesen tovább lehet hajtani Magyaróvárra. A jelentés külön is kiemelte Teuf fel főkapitány véleményét, amely szerint az újonnan épült andrásvári őrhely ellátja kelet felől a piactér védelmét, s így semmi sem gátolja annak a vártól távolabb helyezését.

64 A többoldalú érdekeknek megfelelően 1582 augusztusában sor került a marhapiac rendjéről szóló királyi dekrétum kibocsátására. A rendelet a bécsi és magyaróvári piacok mintájára szabályozta az itteni kereskedelmet. Fő törekvése a különböző kereskedelmi manipulációk, elsősorban az „elővásárlások" megakadályozása volt. Ebben az ausztriai városok húsellátásának biztosítása, a bécsi piacon várakozó német kereskedők igényének kielégítése és a tetemes harmincadbevételeket biztosító, tőkeerős itáliai export megtartása egyaránt meghatározó volt. Az adásvételi szabályok betartása érdekében megerősítették, hogy a győri kereskedőknek tilos a harmincados zászlajának levonása (télen 9 órakor, nyáron 8 órakor) előtt a piacon üzletet kötni. Ez azt jelentette, hogy a kora reggeli órákban csak az olaszok ill. megbízottaik, vagy a bécsi kereskedők válogathattak és vásárolhattak. Tilos volt a győrieknek a várostól kelet felé — a legelőkre — az alföldi tőzsérek elé menni, s ott üzletet kötni, vagy két piac között az eladatlanul maradt állatokból vásárolni. Azok, akik Győrben nem tudták állataikat eladni, csak Magyaróvár felé mehettek tovább. Nekik a harmincadosnál kísérőcédulát kellett váltaniuk annak bizonyítására, hogy nem másodkézbeni eladók. A kereskedelmi konjunktúra nyomán — mint a rendtartás írta —, sok tehetségtelen és tapasztalatlan ember kezdett marhakereskedéssel foglalkozni a tőzsérek szolgálatában. Ezek működését, mivel nagy kárt okoztak, megtiltották.

65 A piaci rendet tartalmazó ún. „generál-mandátot" a vásártéren nyilvánosan kihirdették. A királyi dekrétummal szentesített győri marhapiac működése körüli küzdelmek és huzavonák azonban nem zárultak le az 1580-as években. A magyaróvári kapitány és számvevő, továbbá a magyaróvári főharmincados érdekei — tekintettel a magyaróvári uradalomra — egyformán az ottani keddi piac egyeduralmának helyreállítását kívánták és ennek megfelelően szorgalmazták a győri piac megszüntetését. Érvet szolgáltatott ehhez az is, hogy Gregoróczy Vince győri főkapitány-helyettes a vár biztonságát szem előtt tartva, Teuffel 1582-es javaslatának megfelelően, valóban áthelyeztette a piacteret a várfalak közvetlen előteréből Andrásvára irányába. Ez pedig lévén csupán egy „tarisznyavár" a piac védelmére nem, legfeljebb riasztásra szolgálhatott a törökök ellen.

66 Győr ellen szólt az a per is, amely 1584-ben a megyei törvényszék előtt Draskovich György püspök-főispán és a tőzsérek között („boarios, qui boves 35